Szülőként természetes, hogy óvni szeretnénk a gyerekeinket. Szeretnénk, ha biztonságban lennének, ha nem érné őket kudarc, ha nem szoronganának, ha nem lenne túl sok nekik az óvoda, az iskola, a délutáni program, az új helyzet vagy akár egy idegen nyelv.
Amikor felmerül az angol kérdése, sok szülőben nagyon hasonló gondolatok indulnak el: nem túl korai még? Vajon nem lesz neki sok? Érdemes lenne inkább várni az iskoláig? Az is aggodalmat okozhat, hogyan reagál majd az új helyzetre: szívesen bemegy-e, bekapcsolódik-e a foglalkozásba, vagy eleinte inkább csendben figyel.
Ezek fontos kérdések, és jó, ha egy szülő figyel a gyermekére. Közben érdemes néha azt is megkérdezni magunktól: vajon mikor védjük őt, és mikor féltjük túl egy olyan fejlődési lehetőségtől, amelyben valójában biztonságban próbálkozhatna?
Számomra nagyon természetes, hogy egy gyermek több nyelvhez is képes kapcsolódni. Mégis sokszor találkozom azzal a félelemmel, hogy a korai nyelvtanulás „túl sok”, „felesleges” vagy „majd ráér később”. Ilyenkor mindig arra gondolok: vajon nem a saját felnőttkori szorongásainkat vetítjük rá a gyerekekre? Ők ugyanis egészen másképp tanulnak, mint mi. Nem nyelvtani táblázatokkal kezdik, nem fordítgatnak, és nem azon gondolkodnak, hogy hibáznak-e. Hallanak, figyelnek, utánoznak, kapcsolódnak, és közben szépen lassan épül bennük a nyelv.
Patricia Kuhl, a Washington Egyetem beszéd- és hallástudományi kutatója régóta vizsgálja, hogyan tanulnak a babák és kisgyerekek nyelveket. TED-előadásának összefoglalója szerint a babák úgy tanulják meg a körülöttük beszélt nyelvek hangjait, hogy hallgatják az embereket, és mintegy „statisztikát készítenek” azokról a hangokról, amelyek fontosak számukra. Ez szépen rímel arra, amit a Helen Doron órákon is nap mint nap látunk: a kisgyerekek nyelvi tanulása nem magyarázatból indul, hanem élő hallásból, ismétlődésből, helyzetekből és emberi kapcsolódásból.
1. A fejlődéshez néha kell egy kis kihívás
A gyerekek nem attól erősödnek, ha minden nehézséget előre eltüntetünk az útjukból. Sokkal inkább attól, ha olyan helyzetekkel találkoznak, amelyekben próbálkozhatnak, hibázhatnak, újra nekifuthatnak, és közben érzik, hogy egy felnőtt ott van mellettük.
Egy jól felépített angol foglalkozás pontosan ilyen lehet. Nem teljesítményhelyzet, nem vizsga, nem nyomás, hanem biztonságos közeg, ahol a gyerekek dalokon, mozgáson, történeteken és játékokon keresztül találkoznak az angollal. Az új helyzet mégis ad egy kis kihívást: figyelni kell, kapcsolódni kell, reagálni kell, meg kell próbálni valamit, ami eleinte ismeretlen.
Ebből születik az a nagyon fontos belső élmény: képes vagyok rá.
2. A biztonság nem azt jelenti, hogy mindentől megkíméljük
Sokszor azt gondoljuk, akkor adunk biztonságot a gyereknek, ha nem tesszük ki semminek, ami új, nehéz vagy bizonytalan. Pedig a valódi biztonság sokszor inkább azt jelenti, hogy stabil kereteket adunk, szeretettel jelen vagyunk, és közben hagyjuk, hogy a gyermek megtapasztalja saját ügyességét.
Egy kisgyerek számára az is nagy lépés lehet, hogy bemegy egy csoportba, leül a többiek közé, figyel egy tanárra, bekapcsolódik egy játékba, vagy először csak csendben nézi, mi történik körülötte. Ha ebben türelmes, elfogadó közeg veszi körül, akkor nem magára marad a kihívással, hanem megtanul benne biztonságosan mozogni.
A cél nem az, hogy soha ne legyen új helyzet. A cél az, hogy az új helyzetben ne legyen egyedül.
A nyelvtanulásnál ez különösen fontos, mert a kutatások is azt mutatják, hogy a társas kapcsolódásnak nagy szerepe van a korai nyelvi tanulásban. Kuhl, Tsao és Liu 2003-as vizsgálatában 9–10 hónapos babák élő, emberi interakcióban tanultak idegen nyelvi hangkülönbségeket, míg ugyanaz a hatás felvételről nem jelent meg ugyanúgy. Ez nem azt jelenti, hogy minden kisgyereknek azonnal több nyelven kell tanulnia, de nagyon erősen mutatja, mennyire számít az élő emberi jelenlét a nyelvi fejlődésben.
3. A hibázástól nem megvédeni kell, hanem megtanítani jól viselni
Sok felnőtt azért nem mer idegen nyelven megszólalni, mert fél a hibától. Fél attól, hogy rosszul mondja, kinevetik, kijavítják, vagy kiderül, hogy nem elég jó.
A gyerekek eleinte nem így működnek. Ők sokkal természetesebben próbálkoznak, főleg akkor, ha nem tesszük számukra félelmetessé a hibázást. Egy jó gyerekangol foglalkozáson nem az a lényeg, hogy minden elsőre tökéletes legyen, hanem az, hogy a gyermek merjen részt venni. Ha egy szó még nem pontos, ha egy mozdulat félremegy, ha egy dalba csak később kapcsolódik be, az mind része a folyamatnak.
A hibázás nem kudarc. A hibázás annak a jele, hogy a gyermek próbálkozik. Ha ezt korán megtapasztalja, később sokkal bátrabban tanulhat.
Én felnőttként is hálás vagyok azokért a gyerekkori helyzetekért, amelyekben lehetőségem volt kipróbálni dolgokat. A szüleim talán nem tudományos megfontolásból adtak nekünk minél több élményt, egyszerűen csak megteremtették, amit tudtak. Ma már látom, mennyit számított, hogy nem minden új helyzettől féltettek, hanem hagyták, hogy tapasztaljak, tanuljak, próbálkozzak.
4. A csendes figyelés is fejlődés
Sok szülő akkor kezd aggódni, amikor a gyermeke az első órákon még nem szólal meg. Ilyenkor könnyű azt hinni, hogy nem történik semmi, vagy hogy a gyermek nem tanul.
Pedig a nyelvelsajátítás nem mindig látványos az elején. A gyerek hallgat, figyel, felismer dallamokat, összekapcsol helyzeteket, követ mozdulatokat, és közben belül szépen épül benne a nyelv. Otthon egyszer csak dúdolni kezdhet egy dalt, máskor játék közben bukkan fel egy angol szó. Előfordul az is, hogy hetekig csendben figyel, majd egy napon váratlanul bekapcsolódik.
A kisgyermek nem felnőtt módon mutatja meg, hogy tanul. Nem biztos, hogy hazamegy, és felsorol öt új szót. Sokkal valószínűbb, hogy először ért, kapcsolódik, reagál, majd később jelenik meg nála a beszéd. Ezért különösen fontos, hogy ne mérjük túl korán, túl felnőttes elvárásokkal a fejlődését.
A korai nyelvi tapasztalatokról szóló kutatások alapján óvatosan, de joggal mondhatjuk: a gyermekek számára a rendszeres, élő, támogató nyelvi környezet több lehet egyszerű szótanulásnál. Támogathatja a figyelmet, a rugalmasságot, a kapcsolódást és a pozitív nyelvi attitűdöt is. A British Academy jelentése is arra hívja fel a figyelmet, hogy a nyelvtanulás hatásait nem érdemes kizárólag nyelvi teljesítményként nézni, mert kapcsolódhat a gondolkodáshoz, a kreativitáshoz, a társas megértéshez és az interkulturális nyitottsághoz is.
5. Nem minden délutáni program teher
Amikor a szülő azt mondja, „nem akarom túlterhelni”, abban nagyon sok szeretet van. Különösen iskola vagy óvoda mellett jogos félelem, hogy egy új program már sok lehet.
Csakhogy nem minden délutáni foglalkozás működik ugyanúgy. Egy életkorhoz illeszkedő Helen Doron angolóra nem plusz iskolai tanóra. A gyerekek nem padban ülve magolnak, hanem mozognak, énekelnek, játszanak, történetekben vesznek részt, közösségben vannak, és közben angolul hallanak, értenek és kapcsolódnak.
Sok gyerek számára egy ilyen óra nem elvesz az energiából, hanem éppen jó értelemben feltölt: kiszakítja a megszokott napirendből, sikerélményt ad, közösséget ad, és úgy fejleszt, hogy közben a gyermek jól érzi magát.
Természetesen nem azt állítjuk, hogy minden gyereknek ugyanarra van szüksége, vagy hogy minden családban minden időszakban belefér egy új program. Azt viszont fontosnak tartom, hogy ne félelemből mondjunk nemet valamire, ami jó közegben, jó módszerrel, a gyermek életkorához igazítva akár nagyon sokat is adhat neki.
6. Ha mindentől óvjuk, kevesebb lehetősége lesz megtapasztalni, mire képes
A túlféltés legnagyobb veszélye talán az, hogy észrevétlenül leszűkíti a gyermek tapasztalatait. Ha mindig várunk még egy kicsit, ha mindig elhalasztjuk az új helyzeteket, ha mindig úgy döntünk, hogy „majd később”, akkor a gyermek kevesebb alkalmat kap arra, hogy rájöjjön: meg tudja csinálni.
A korai angol nem arról szól, hogy siettetjük a gyereket. Arról szól, hogy jókor, jó módszerrel, szeretetteljes közegben adunk neki lehetőséget kapcsolódni egy másik nyelvhez. Nem kell tökéletesnek lennie, nem kell azonnal beszélnie, nem kell teljesítenie. Elég, ha jelen van, figyel, játszik, próbálkozik, és lassan megtapasztalja, hogy az angol nem félelmetes.
Később is lehet nyelvet tanulni, ezt fontos kimondani. Kamaszként és felnőttként is el lehet jutni magas szintre. Ugyanakkor a második nyelv elsajátításának életkori hatásaival foglalkozó nagy mintás kutatások, például Hartshorne, Tenenbaum és Pinker vizsgálata, arra utalnak, hogy a korai kezdés más jellegű nyelvi alapot adhat, és az anyanyelvi szinthez közeli nyelvhasználat szempontjából az életkor számíthat.
Ezért gondolom azt, hogy nem mindegy, mikor és hogyan találkozik egy gyermek először egy idegen nyelvvel. Nem azért, mert később már „késő” lenne, hanem azért, mert kisgyermekkorban még egészen természetes nyitottsággal tud kapcsolódni hozzá.
Mit jelent mindez a gyerekek angoltanulásában?
A Helen Doron módszer egyik legfontosabb értéke, hogy a gyermekek biztonságos, szeretetteljes és életkorukhoz illeszkedő közegben találkoznak az angollal. A foglalkozások középpontjában a kapcsolódás és a közös élmények állnak, nem a számonkérés. A hibák helyett a próbálkozásra, a fejlődésre és az apró sikerekre helyezzük a hangsúlyt.
A gyermek közben megtanulja, hogy egy új nyelvhez lehet örömmel kapcsolódni. Megtapasztalja, hogy nem baj, ha valami elsőre nem sikerül. Rájön, hogy egy közösségben is lehet biztonságban lenni. Lassan épül benne a nyelv, az önbizalom és az a belső érzés, hogy képes vagyok rá.
A kutatások alapján felelősen annyit mondhatunk: a korai, jó minőségű, élő és támogató nyelvi környezet sokféle fejlődési területhez kapcsolódhat. Nem ígérhetjük, hogy ettől minden gyermek „okosabb” vagy „sikeresebb” lesz, és nem is ez a cél. A cél az, hogy a gyermek jó élményeken keresztül, félelem nélkül találkozzon az angollal, és közben figyelni, kapcsolódni, próbálkozni, hibázni és újrakezdeni is tanuljon.
Talán szülőként nem az a feladatunk, hogy minden nehézséget eltüntessünk a gyerek útjából. Inkább az, hogy olyan helyeket válasszunk számára, ahol biztonságban találkozhat a fejlődéssel.
Próbáljátok ki egy ingyenes bemutatóórán!
Ha szeretnétek megnézni, hogyan működik mindez egy valódi Helen Doron órán, gyertek el hozzánk egy ingyenes bemutatóórára. Így nem elméletben kell eldönteni, jó lenne-e a gyermeketeknek az angol, hanem személyesen láthatjátok, hogyan kapcsolódik egy játékos, elfogadó, bátorító közegben.
Szeretettel várunk benneteket ingyenes bemutatóórán a Helen Doron Tatán!
