Thanksgiving alkalmából szeretnék most én is adni valamit: egy Thanksgiving-tematikájú munkafüzetet: Thanksgiving_2025.
De miközben összeraktam ezt a kis anyagot, egyre erősebben motoszkált bennem valami.
Van-e idő hálálkodni?
Van-e idő leülni egy gyerekkel, és tényleg átbeszélni miért is lehetünk hálásak, az oviban mi történt, stb.?
Mert a napi 8 óra munka, iskola és utána a különórák, az edzés, a rohanás. Arról ne is beszéljünk, hogy a bevásárlás, a főzés, a logisztika, és a minden elintézése után mire este van, sokszor már csak annyi fér bele, hogy egy jó éjt puszit kapjon a gyerek. Néha még az is félálomban.
És milyen kár, hogy közben az az érzésem: a legtöbb embernek arra sincs ideje, hogy értelmes tartalmakhoz jusson. Hogy megálljon, ráérjen, elmélyüljön. Mert az a két perc, amit magára tud fordítani, az nagyon kevés. Túl kevés ahhoz, hogy feltöltődjön, vagy hogy igazán kapcsolódni tudjon – magához, a gyerekéhez, egymáshoz.
Nem akarok most nagy igazságokat mondani, csak leírni, ami bennem van.
Tehát ha van kedvetek, vigyétek ezt a munkafüzetet, ha tehetitek, nyomtassátok ki. Használjátok úgy, ahogy belefér. Öt percben, fél órában, egy kakaó mellett vagy a kanapén összebújva. Nem kell nagy gesztus. Elég egy pici, őszinte pillanat. 
Thanksgiving_2025 Munkafüzet
