Akire felnézek – Ségercz-Karsay Fanni

Tudtátok, hogy pár éve Keszthelyen értettem meg, mit csinálok rosszul?

Ségerc‑Karsay Fanni kétszer annyi gyereket tanított, mint én, mégis volt ideje élni, utazgatni, a barátaival lenni. Hihetetlennek tartottam azt a rengeteg energiát, amivel mindezt tette. Én közben az órákra való felkészülés és a Villővel töltött idő között lavíroztam, éppen kezdtem azon gondolkodni, feladom a tanítást. Akkor még azt hittem, ha minél kisebb létszám van egy csoportban, annál gyorsabb és hatékonyabb a fejlődés. Ezzel szemben Fanni 6–8 fős csoportjai jobban húzták egymást, jobban haladtak. Rájöttem: ha betartjuk a Helen Doron rendszert, a gyerekek rendszeresen találkoznak az angollal, naponta hallgatják a hanganyagokat, és sok csoportos aktivitásban vesznek részt a foglalkozásokon, akkor a fejlődésünk szárnyakat kap. Azóta erre építünk!  Köszi, Fanni!

Most újra együtt dolgozunk, és nagyon meglepett, amikor ezt írta ő rólam, nagyon vicces, megható. Nyilván az éjszakázást ti, kedves olvasók is imádjátok tőlem, ha már kapcsolatban álltok a nyelviskolával.

A leírás őszinte, ezért szó szerint következik, ha valakit érdekelne a nyelviskola maga még ezek után is, akkor várjuk gyermekével személyesen is nálunk. Garantáltan mindent megteszünk, hogy jól érezze magát.

„Szeretném bemutatni nektek azt az embert, aki 15 éve vezeti a saját nyelviskoláját, 16 éve tanít, és valójában azóta sem szállt ki a flowból – főleg éjszaka, amikor más aludna, ő akkor pörög igazán.

Nő, édesanya, mostmár újra feleség, tanár, tulajdonos, vezető, … és mindannyiunk főnije?

Sorolhatnám, de nincs annyi karakter és amúgy se áll le a tanulással, unalomig olvassuk majd mi mindenben vált profivá!

Hol itt-hol ott bukkan fel, pont tényleg úgy, mint Írországban a kis hegyesfülűek (valóban hegyes az egyik fülem – sicc. a szerk.). Ami viszont mindig biztos, hogy amit ha a kezébe vesz, és irányítása alá, az működni fog, mondhatni „Rózsadombbá” változik?

Villő kislánya születése után döntötte el, hogy egész életében gyerekekkel szeretne foglalkozni, és ehhez meg is teremtette a saját világát – szó szerint.

A nyelviskoláját úgy építette fel, hogy abban mindenki szabadon fejlődhessen, főleg a gyerekek, akik nem megfelelni jönnek, hanem önmaguk lehetnek. Ez nemcsak szép elmélet – Villő története bizonyítja, hogy egy nagyothalló kiscsaj is óriási sikereket tud elérni, ha egyszerűen csak elfogadják őt úgy, ahogy van.

Az időbeosztással még küzd egy kicsit (vagyis néha a plédjével mászkál félig álomban), de már azon is dolgozik-mert min nem???

Esténként szeret egy pohár borral leereszteni, közben meg azon agyalni, hogyan fordíthatna több időt a sportra?

És a mottója, amit komolyan is gondol: „Nincs lehetetlen, csak tehetetlen.”

Hosszú távon az a célja, hogy az iskolája önjáró legyen, és kineveljen pár szuper vezetőt maga mellé. Addig pedig motiváltan dolgozik tovább – és közben figyeli, mikor jön a következő flow-hullám éjjel fél egykor- mi meg csak győzzük lenémítani a telefonjainkat az e-mail áradatai miatt .” – Köszi Fanni!