Az iskolakezdés előtti hónapokban sok családban ugyanaz történik: elkezdjük átszervezni a gyerek addigi életét. Mi fér majd bele az iskola mellett? Mi lesz túl sok? Mennyire lesz fáradt délután? Lesz-e ideje játszani? És a különórák közül mit kellene elhagyni?
Ilyenkor gyakran a Helen Doron angol is felkerül a „talán abbahagyjuk” listára. Nem azért, mert a gyerek nem szereti. Nem azért, mert nem fejlődik. Hanem azért, mert a szülő attól tart, hogy az iskola mellett már túl sok lesz.
Ez teljesen érthető félelem. De érdemes vigyázni arra, hogy ne egy még meg sem történt túlterheltség miatt szakítsunk meg valamit, ami évek óta jól működik.
1. Az iskolakezdéskor nem az ismerős, szeretett dolgokat kell elvenni
Az első osztállyal szinte minden megváltozik. Új épület, új pedagógusok, új gyerekek, új szabályok, új napirend és rengeteg új elvárás.
Ebben az időszakban egy régi, ismerős közeg inkább kapaszkodó lehet, mint újabb teher.
Ha a gyerek szeret Helen Doron órára járni, ismeri a tanárát, a módszert és az óra menetét, akkor ez nem még egy új feladat az iskolakezdés mellé. Éppen ellenkezőleg: valami, ami változatlan maradt az életében.
2. Nem minden délutáni elfoglaltság terheli ugyanúgy a gyereket
A szülő fejében könnyen összeadódnak az órák: hat-hét óra az iskolában + házi feladat + angolóra = túl sok tanulás.
Csakhogy nem csak az számít, hány percet tölt a gyerek valahol, hanem az is, mit csinál közben.
Egy játékra, mozgásra, kommunikációra és pozitív élményekre épülő angolóra egészen másfajta elfoglaltságot jelenthet, mint még egy iskolai tanóra vagy otthoni gyakorlás.
Ha a gyerek jókedvűen megy be és jókedvűen jön ki, érdemes ezt is figyelembe venni, mielőtt a naptár alapján túl soknak ítéljük.
3. Az új iskolai elvárások között különösen sokat ér, ha van valamiben sikerélménye
Első osztályban hirtelen rengeteg dologban kezdő lesz. Meg kell tanulnia olvasni, írni, számolni, figyelni, feladatot befejezni, alkalmazkodni az új szabályokhoz. Lesz, ami könnyen megy, és lesz, amiért meg kell dolgoznia.
Közben az angolórán beléphet úgy, hogy ezt már ismeri. Ebben már ügyes, ezt már érti.
Egy olyan időszakban, amikor nap mint nap új kihívásokkal találkozik, nagyon sokat jelenthet egy hely, ahol kompetensnek és magabiztosnak érezheti magát.
4. Ha most abbahagyja, éppen a folytonosság egyik legfontosabb időszakában áll meg
Az óvodáskorban megszerzett angol nem egy lezárt csomag, amit félre lehet tenni néhány évre. A hallás utáni értés, a szókincs, a kiejtés és a spontán nyelvhasználat azért fejlődik, mert a gyerek újra és újra találkozik a nyelvvel, és használja is azt.
Ha az iskolakezdéssel megszakad ez a folyamat, könnyen éppen azt az előnyt kezdjük el leépíteni, amelyért az előző években dolgoztunk. Különösen akkor kár ezért, ha a gyerek nem szeretné abbahagyni – csak mi, felnőttek feltételezzük előre, hogy nem fogja bírni.
5. Előbb nézzük meg, valóban sok-e – és csak utána döntsünk
Talán ez a legfontosabb. Ne szeptember előtt döntsük el a gyerek helyett, hogy szeptemberben biztosan túl fáradt lesz.
Lehet, hogy valóban át kell majd alakítani a délutánokat, vagy valamiből vissza kell venni. Minden gyerek más, és az iskolakezdés valóban komoly változás. De leginkább a gyerek reakcióit kell megfigyelni. Fáradt? Nem akar menni? Stresszt okoz neki? Nincs ideje pihenni és szabadon játszani? Akkor természetesen újra kell gondolni a kérdést.
De ha örömmel jár angolra, feltöltődik, sikerélménye van és belefér a család életébe, miért vennénk el tőle csak azért, mert első osztályos lett?
Az iskolakezdés változás. Az angolnak nem feltétlenül kell annak lennie.
Érthető, hogy szülőként szeretnénk megóvni a gyerekünket a túlterheléstől. De a megoldás nem feltétlenül az, hogy az iskola kapujában automatikusan leépítjük mindazt, amit óvodásként szeretett. Nézzük meg inkább, mi fárasztja és mi tölti fel. Mi jelent újabb teljesítménykényszert és hol van sikerélménye.
Ha pedig a Helen Doron angol az utóbbiak közé tartozik, akkor az első osztály nem ok a búcsúzásra.
Lehet, hogy éppen most van a legnagyobb szüksége arra, hogy legyen valami az életében, amiben már otthonosan mozog.
