Szigeti Csaba hitelesen el tudja mesélni, hogy válhat a gyermekkori kíváncsiság és játékosság életre szóló hivatássá. 4 évesen került először a Helen Doron órákra, ahol azonnal beleszeretett a játékos angol tanulásba, és megtapasztalta, milyen örömöt adhat egy támogató, kreatív közeg. Gyerekkori élményei, az oktatója, Endre Judit inspiráló személyisége és a közösség szeretetteljes légköre formálták a tanuláshoz való hozzáállását. Ma Szigeti Csaba Helen Doron oktatóként adja tovább ezt az élményt, segítve a gyerekeket, hogy a tanulás ne csupán feladat, hanem élmény legyen, amit örömmel élnek át minden alkalommal.
Diákkori emlékek
– Emlékszel, milyen volt az első Helen Doron órád?
– Igen, nagyon is! Négyévesen kezdtem, és már rögtön az első órán annyira megkedveltem a Helen Doron oktatót, Juditot, hogy el sem köszöntem anyukámtól. Mindig teáztunk és süteményeztünk. Az órák különlegesek voltak – mintha tényleg felszálltunk volna a repülőre, és elutaztunk volna Angliába, ahol csak angolul beszélhettünk.
– Melyik tanfolyam, mese vagy karakter maradt meg leginkább benned?
– Az EFAC-ból van a legtöbb emlékem. Nagyon emlékezetes volt a Little Red Riding Hood – a “What’s the time, Mr. Wolf?” azóta is szállóige a családomban. De ugyanígy örömmel gondolok vissza a mókusra, aki a fájáról énekelt, vagy a három kicsi békára a kútkáván.
– Volt olyan oktatód, aki különösen nagy hatással volt rád?
– Egyértelműen Endre Judit. Négyéves korom óta végigkísérte az utamat, és nem csak a Helen Doronon belül, de az egész életemre hatással volt. A Frenkel család köreiben igazi családtagnak érzem magam. Mindig lenyűgözött Judit kifogyhatatlan lelkesedése és kedvessége, ahogy minden gyermek felé fordult. A legnehezebb helyzeteket is mosollyal kezelte – ez a nyugalom és szeretet a mai napig inspirál.
Az út a Helen Doron oktatói pályáig
– Mikor döntötted el, hogy te magad is Helen Doron oktató leszel?
– Az érettségi évében Judit felkeresett, hogy nem lenne-e kedvem tanítani nála. Gondoltam, az egyetem mellett jó ösztöndíj-kiegészítés lenne, és hasznosan is tölteném az időmet. Amikor elkezdtem, minden órát hatalmas stressz előzött meg; izgultam, elég jó lesz-e, élvezik-e majd a gyerekek. Ez az érzés azóta sem múlt el, és rájöttem: amíg izgulsz az órák előtt, addig érdemes csinálni. Mert ez azt jelenti, hogy még mindig fontos neked, hogy a legjobbat add.
– Miben segít neked a saját diákélményed most tanárként?
– Sokat tudok meríteni abból, mi volt gyerekként az, amit mindig vártam, és mi volt, amit kevésbé szerettem. Látom, mi az, ami tényleg sokat adott hozzám. És persze a dalok! Szinte mindegyiket boldog nosztalgiával hallgatom, és ugyanaz a kellemes érzés tölt el, mint gyerekkoromban.
A Helen Doron módszer varázsa
– Mit jelent számodra a Helen Doron módszer egyetlen szóban?
– Angol mindenkinek. Ez a módszer tényleg mindenkit azon a nyelven szólít meg, amire neki szüksége van. Nem kényszerít, nem vár el, csak inspirál. Ha kell, játszik, ha kell, kihívást ad. És a zene… annyira mélyen bele van ágyazódva mindenkibe, hogy önmagát tanítja.
– Mikor érzed azt, hogy „ezért érdemes csinálni”?
– Amikor a gyerekek arcán látom, hogy őszintén örülnek egy feladatnak, amit kitaláltam. Ez az igazi visszajelzés, amit semmi más nem pótolhat.
– Mi a legnagyobb sikerélményed oktatóként?
– Az, hogy első kézből végigkövethettem Rebeka útját. Egy szerény kislányból, aki szavakat keresgélve próbált bemutatkozni angolul, most egy felnőtt nő lett, akit én készíthetek fel a C1-es nyelvvizsgájára. Biztos vagyok benne, hogy könnyen fogja venni az akadályt. Számomra ez a legnagyobb ajándék.
A mai gyerekek világa
– Hogyan látod, miben más ma a gyerekek világa, mint amikor te voltál Helen Doron diák?
– Sokkal könnyebben elérhető minden: a hanganyagok, a játékok, a digitális eszközök. Ugyanakkor a régi illusztrációk és anyagok nekem közelebb állnak a szívemhez. Talán csak az idő szépíti meg az emlékeket, de azoknak különleges hangulata volt.
– Mit üzennél a mostani Helen Doron diákoknak, akik egyszer talán oktatóként is visszatérnek?
– Támogatnám őket, mert ritkán lehet egy ilyen támogató, kedves közösség tagja lenni. Ha már eljutottak oda, hogy azon gondolkodnak, Helen Doron tanárok legyenek, már baj nem lehet. Hiszen ők pontosan tudják, mibe vágnak bele, és szeretetből fogják csinálni.
Emlékek, rituálék, üzenetek
– Mi volt a legemlékezetesebb pillanatod diákként?
– Talán az első órám. Jóval hamarabb érkeztünk, Judit még el akart ugrani a boltba kekszért és teáért. Nem akart egyedül hagyni, ezért megkérdezte, elkísérem-e. Boldogan mentem vele, és a boltban közöltem, hogy éhes és szomjas vagyok, így az első órám rögtön „mínuszban” indult.
– Mit üzennél a gyerek önmagadnak, ha visszamehetnél az időben?
– Élvezd, amíg mások találnak ki neked játékokat, mert eljön az idő, amikor már neked kell!
– Mi az, amit a Helen Doron közösség adott neked, és felnőttként is veled maradt?
– Az egymás elfogadása és szeretete. Ez mindennek az alapja, gyerekként és felnőttként is.
– Volt olyan szokás vagy rituálé, amit diákként szerettél, és most is használod Helen Doron oktatóként?
– Igen, a “lowlight and highlight of the week” mindig nagyon fontos volt számomra. Jó volt az órát úgy kezdeni, hogy megoszthattuk, mi történt velünk: örömöt, bánatot, bármit. Ez az apró rutin azonnal közösséggé kovácsolt minket.
Szigeti Csaba története is bizonyítja: a Helen Doron nem csupán egy nyelvtanítási rendszer, hanem egy közösség, ahol a gyerekekből elhivatott, szeretettel teli felnőttek válnak. Csaba ma már maga is továbbadja azt a lelkesedést, játékosságot és értékrendet, amit egykor Judittól kapott, és ezzel újabb generációkat inspirál, hogy bátran, örömmel és szívvel tanuljanak.
