Sikár Jázmin számára a Helen Doron órák gyermekként nemcsak nyelvtanulást jelentettek, hanem élményt és közösséget is. Harmadik osztályban kezdte az angolt, és ma már több éve oktat ugyanabban az iskolában, ahol valaha ő maga is diák volt. Interjúnkban őszintén mesél gyerekkori élményeiről, inspiráló tanárairól és arról, miért tartja a Helen Doron módszert nem csupán tanítási rendszernek, hanem életérzésnek.
Diákkori emlékek
Hogyan emlékszel vissza az első Helen Doron órádra diákként? Mi volt benned a legmeghatározóbb élmény?
– Nagyon tetszett, hogy nem szótáraztunk és nem könyvben dolgoztunk, hanem mindig játszottunk és énekeltünk. Amikor én tanultam 2007–2009-ben angolt, még nem voltak karakterek, mint Paul, Millie, Joey vagy Kangi. Ha jól emlékszem, a kurzusok English For All Children és More English For All Children voltak.
Ki volt diákként a kedvenc Helen Doron karaktered, és miért szeretted őt?
– Akkor még nem voltak a mai karakterek, így nem volt konkrét kedvencem.
Volt olyan Helen Doron oktató, aki különösen nagy hatással volt rád? Hogyan inspirált a mai oktatói munkádban?
– Igen, Jacobi Mónika, a keresztanyukám. Vele nőttem fel, amikor hazaköltöztek Magyarországra, és minden angol foglalkozásomon, valamint nyári táborban ott voltam. Segítettem neki, és ezáltal én is megszerettem a tanítást.
Az út a Helen Doron oktatói pályáig
Mikor jött el az a pillanat, amikor eldöntötted: te magad is oktató szeretnél lenni a Helen Doron rendszerben?
– Akkoriban mindig azt mondtam Mónikának, hogy soha nem akarok gyerekekkel foglalkozni, mit sem sejtve arról, hogy később ez lesz a hivatásom. 2019-ben, az emelt angol, a civil érettségi és a felsőfokú nyelvvizsgám után Mónika rákérdezett, nem szeretném-e kipróbálni magam. Ez volt az a pillanat, amiért ma hálás vagyok.
Miben segít téged a saját diákélményed a mostani oktatásban?
– Sokat jelent, hogy tudom, milyen volt gyerekként várni a játékos angol órákat, és milyen élmények adtak igazán motivációt. Ez empátiát ad a diákjaimhoz, és segít, hogy az órák élménydúsak legyenek minden korosztálynak.
Mi inspirál téged oktatóként?
– Inspiráló számomra, hogy mindig lehetőséget kapok a fejlődésre és a kreativitásra. A gyerekeknek is motiváló, mert egymást segítjük, és mindig boldogan mennek haza, megerősítve, hogy jó dolog ide járni angolt tanulni.
Az órák varázsa
Mi az a helyzet órán, amikor igazán úgy érzed: „ezért érdemes csinálni”?
– Minden óra végén, legyen akár 2 éves vagy 12, mindig nagy öleléssel távoznak a gyerekek, és azt mondják: „I love you, see you next week”. Sok minden miatt érdemes, például a sok puszi miatt az órák elején a piciktől, és a sok sikeres nyelvvizsga bizonyítvány miatt minden évben a tiniktől.
Mi a legnagyobb sikerélményed eddig oktatóként, amire büszke vagy?
– A sok sikeres B2 és C1 nyelvvizsga mellett az, hogy nagyobb diákjaink kistesói is elkezdenek járni hozzám. Néhányan akár távolabbi városból is elutaznak minden héten az angol órákra, mert ennyire jól érezték magukat.
Hogyan látod: miben más ma a gyerekek világa, mint amikor te voltál HD diák?
– Sok gyerek rengeteg különböző foglalkozáson vesz részt, mégis az angolra mindig hatalmas kedvvel érkeznek. A kurzusok is rengeteget fejlődtek: sokkal összetettebbek az epizódok, és a gyerekek ma már sokszínű karakterekkel találkoznak.
Oktatóként a jövő generációjáért
Mit üzennél a mostani Helen Doron diákoknak, akik lehet, hogy egyszer a te utadon indulnak majd el?
– Hajrá! Ez egy olyan hivatás, amitől te magad is sokszínű, rugalmas, kreatív és kedves leszel. Ne add fel, folytasd ugyanilyen jókedvvel és elszántsággal, mert egyszer nagyon sikeres leszel az angol terén.
Mi volt a legviccesebb vagy legemlékezetesebb pillanatod diákként a HD órákon?
– Egy nyári táborban Édennel angolul beszéltünk uzsonna közben. Misike, aki akkor 4 éves volt, odasúgta nekem: „Én nagyon szeretem a lekváros kenyeret.”
Ha visszamehetnél az időben, mit üzennél a „kisgyerek énednek”, aki akkor még tanulóként ült az órán?
– Élvezd, amíg mások találnak ki játékokat neked, mert eljön az idő, amikor már neked kell!
Mi az, amit a Helen Doron közösség adott neked diákként, és most felnőttként is fontosnak érzel?
– Értékrendet, élményeket és közösséget. Ez a hármas ma is meghatároz engem.
Van olyan szokásod, „rituáléd”, amit már diákként megszerettél a HD órákon, és most oktatóként is használod?
– Igen, mindig törökülésben ülök az órákon, ami a gyerekeknek biztonságot és közvetlenséget sugároz.
Jázmin életében a tanulás öröme és a támogató közeg gyerekként olyan mély nyomot hagyott, hogy felnőttként az oktatás vált a hivatásává. Amit a Helen Doron közösségben kapott, azt ma ő adja tovább. A játékosság, a kreativitás és a gyerekek iránti elköteleződés mindennap inspirálja őt és egyben biztosítja, hogy az órák ne csak tanulásról, hanem valódi élményről szóljanak. Mindez példamutató a következő generációk számára: a tanítás lehet szeretetteljes, szórakoztató és maradandó élmény is egyszerre.
