3996 Views

Csoportváltás okosan: visszalépés vagy lehetőség?

Azok a gyerekek, akik előzetes nyelvtudás nélkül, babaként vagy kis óvodásként érkeznek angol foglalkozásainkra, értelemszerűen az életkoruknak megfelelő csoporthoz csatlakoznak. Legyen az baba angol, Fun with Flupe vagy éppen valamelyik másik ovis angol tanfolyam.

Azoknak a diákoknak viszont, akik valahol – oviban, iskolában, családi vagy baráti közösségben – már tanultak angolt, nehezebb a dolga, hiszen egy már meglévő tanulócsoportba kell betagozódniuk. Ez nemcsak azért járhat nehézségekkel, mert a gyermekközösségeknek megvan a maguk sajátos dinamikája. Hanem azért is, mert a megfelelő tudásszint meghatározása nem mindig egyszerű.

Csoportválasztás: Kihez járjon a gyerek angol foglalkozásra?

Bár népszerű az a nézet, hogy a gyerekeknek elsősorban oktatót választunk és csak másodsorban módszert, nálunk ez egy kicsit másként van. A gyerekek csoportbeosztása és a megfelelő oktató kiválasztása ugyanis az érintett oktatóközpont mindenkori vezetőjének feladata. Ennek oka, hogy ő az, aki pontosan ismeri az oktatói személyiségét, az egyes csoportok összetételét és dinamikáját, valamint ő találkozik először a frissen csatlakozó kis diákkal, illetve annak családjával is. Tehát ő a legalkalmasabb a jó döntés meghozására is.

(Egyes esetekben az oktatóközpont-vezető és a foglalkozásokat vezető oktató azonos, ilyenkor persze mindenkinek könnyebb dolga van.)

Váratlan meglepetések bármikor előfordulhatnak

A felvételi elbeszélgetés és a tudásszint felmérése során általános képet kapunk a gyerek aktuális angol nyelvtudásáról. Emellett egy kicsit őt magát is megismerjük. Ennek fényében tudjuk kiválasztani számára az izgalmakat és kihívásokat kínáló, megfelelő fejlődési ritmust biztosító angol nyelvtanfolyamot is.

Előfordulhat ugyanakkor, hogy élesben, a foglalkozásokon kiderül, hogy bár a gyermek szókincse nagy, jelenléte proaktív és személyisége domináns, a nyelvtani alapok gyengék vagy a kiejtés bármely okból további fejlesztésre szorul. Láttunk már példát arra, hogy bár a gyerkőc tudása megfelelt a tanfolyam által elvártnak, de bizonyos okokból – családi-magánéleti helyzet, diagnosztizálatlan részképesség-zavar, logopédiai nehézségek, elhúzódó megbetegedés stb. – a csemete nem tud lépést tartani a csoporttal. Ilyen esetekben valós megoldást – és nem ritkán szinte feloldozást – jelent a csoportváltás.

A csoportváltás NEM kudarc

Mivel a szülők hajlamosak úgy érezni, hogy bármilyen változás egyben visszalépés is, nem ritka, hogy a gyerekek a csoportváltást kudarcként, tragédiaként élik meg. Pedig nem az!

Persze az tökéletesen érthető, hogy az ismerős arcok, kedves kis barátok a későbbiekben hiányoznak. Ilyen értelemben a csoportváltás fájdalommal, lemondásokkal jár. A könnyítés vagy újragondolás ugyanakkor nem jelent egyben sikertelenséget is. Sőt! Azt mutatja, hogy vannak erősségeink, amelyek még több bátorítást érdemelnek. És vannak gyengeségek, amelyeket először edzenünk kell ahhoz, hogy aztán elérjük a kitűzött célokat.

Ennek tudatosításában sokat segít, ha őszintén beszélgetünk gyermekünkkel, ha elmeséljük a saját hasonló helyzeteinket. Ha nem nyomasztjuk őt további elvárásokkal és nem teszünk megjegyzéseket sem rá, sem a csoportváltás tényére. Helyette inkább rámutatunk, hogyan tudja átkeretezni a jelent és hangsúlyozzuk, hogy csak erős alapokra lehet erős várat építeni.

 

3997 Views

Csoportváltás okosan: visszalépés vagy lehetőség?

Azok a gyerekek, akik előzetes nyelvtudás nélkül, babaként vagy kis óvodásként érkeznek angol foglalkozásainkra, értelemszerűen az életkoruknak megfelelő csoporthoz csatlakoznak. Legyen az baba angol, Fun with Flupe vagy éppen valamelyik másik ovis angol tanfolyam.

Azoknak a diákoknak viszont, akik valahol – oviban, iskolában, családi vagy baráti közösségben – már tanultak angolt, nehezebb a dolga, hiszen egy már meglévő tanulócsoportba kell betagozódniuk. Ez nemcsak azért járhat nehézségekkel, mert a gyermekközösségeknek megvan a maguk sajátos dinamikája. Hanem azért is, mert a megfelelő tudásszint meghatározása nem mindig egyszerű.

Csoportválasztás: Kihez járjon a gyerek angol foglalkozásra?

Bár népszerű az a nézet, hogy a gyerekeknek elsősorban oktatót választunk és csak másodsorban módszert, nálunk ez egy kicsit másként van. A gyerekek csoportbeosztása és a megfelelő oktató kiválasztása ugyanis az érintett oktatóközpont mindenkori vezetőjének feladata. Ennek oka, hogy ő az, aki pontosan ismeri az oktatói személyiségét, az egyes csoportok összetételét és dinamikáját, valamint ő találkozik először a frissen csatlakozó kis diákkal, illetve annak családjával is. Tehát ő a legalkalmasabb a jó döntés meghozására is.

(Egyes esetekben az oktatóközpont-vezető és a foglalkozásokat vezető oktató azonos, ilyenkor persze mindenkinek könnyebb dolga van.)

Váratlan meglepetések bármikor előfordulhatnak

A felvételi elbeszélgetés és a tudásszint felmérése során általános képet kapunk a gyerek aktuális angol nyelvtudásáról. Emellett egy kicsit őt magát is megismerjük. Ennek fényében tudjuk kiválasztani számára az izgalmakat és kihívásokat kínáló, megfelelő fejlődési ritmust biztosító angol nyelvtanfolyamot is.

Előfordulhat ugyanakkor, hogy élesben, a foglalkozásokon kiderül, hogy bár a gyermek szókincse nagy, jelenléte proaktív és személyisége domináns, a nyelvtani alapok gyengék vagy a kiejtés bármely okból további fejlesztésre szorul. Láttunk már példát arra, hogy bár a gyerkőc tudása megfelelt a tanfolyam által elvártnak, de bizonyos okokból – családi-magánéleti helyzet, diagnosztizálatlan részképesség-zavar, logopédiai nehézségek, elhúzódó megbetegedés stb. – a csemete nem tud lépést tartani a csoporttal. Ilyen esetekben valós megoldást – és nem ritkán szinte feloldozást – jelent a csoportváltás.

A csoportváltás NEM kudarc

Mivel a szülők hajlamosak úgy érezni, hogy bármilyen változás egyben visszalépés is, nem ritka, hogy a gyerekek a csoportváltást kudarcként, tragédiaként élik meg. Pedig nem az!

Persze az tökéletesen érthető, hogy az ismerős arcok, kedves kis barátok a későbbiekben hiányoznak. Ilyen értelemben a csoportváltás fájdalommal, lemondásokkal jár. A könnyítés vagy újragondolás ugyanakkor nem jelent egyben sikertelenséget is. Sőt! Azt mutatja, hogy vannak erősségeink, amelyek még több bátorítást érdemelnek. És vannak gyengeségek, amelyeket először edzenünk kell ahhoz, hogy aztán elérjük a kitűzött célokat.

Ennek tudatosításában sokat segít, ha őszintén beszélgetünk gyermekünkkel, ha elmeséljük a saját hasonló helyzeteinket. Ha nem nyomasztjuk őt további elvárásokkal és nem teszünk megjegyzéseket sem rá, sem a csoportváltás tényére. Helyette inkább rámutatunk, hogyan tudja átkeretezni a jelent és hangsúlyozzuk, hogy csak erős alapokra lehet erős várat építeni.