A Helen Doron oktatóközpontok egyik legnagyobb öröme, amikor a gyerekek, akik nálunk tanultak, felnőttként visszatérnek. Balogh Janka különleges diák volt, ADHD-s gyerekként kezdte a Helen Doron órákat, ma pedig oktatóként adja tovább a módszerrel szerzett élményeit. Interjúnkban mesélt gyerekkori élményeiről, motivációjáról és Helen Doron oktató hivatásáról.
Diákkori élmények
– Hogyan emlékszel vissza az első Helen Doron órádra diákként? Mi volt benned a legmeghatározóbb élmény?
– ADHD-s gyerekként nagyon felemelő volt, hogy a Helen Doron módszer keretein belül mozoghattam és énekelhettem, ami nagyon jó emlékként él bennem, kontrasztban az általános iskolai elvárásokkal.
– Ki volt diákként a kedvenc Helen Doron karaktered, és miért szeretted őt?
– Joey, mert folyton mozgott, mint én.
– Volt olyan oktatód, aki különösen nagy hatással volt rád? Hogyan inspirált a mai tanári munkádban?
– Sajnos erre nem emlékszem már pontosan, de a gyerekkori élmény, a mozgás és a szabad játékosság inspiráló volt számomra, és igyekszem ezt a mai tanításban is visszaadni.
Az út az oktatói pályáig
– Mikor jött el az a pillanat, amikor eldöntötted: te magad is oktató szeretnél lenni a Helen Doron rendszerben?
– Az alapszakos egyetemi képzés során szerettem volna a bébiszitterkedés mellett valami olyasmibe kezdeni, amit részmunkaidőben végezhetek, és ahol kamatoztathatom a nyelvtudásomat.
– Miben segít téged a saját diákélményed a mostani tanításban?
– Az egyik legfontosabb motivációm annak a komfortos környezetnek a megteremtése, amiben én is részesültem gyermekként, és ami megfelelő hátteret biztosít a nyelvtanulás élvezetéhez.
– Ha egy szóval kellene jellemezned a Helen Doron módszert, mi lenne az, és miért?
– Szabadság. A Helen Doron módszer teret ad a mozgásnak, az asszociációknak és a játékosságnak, ami megkönnyíti, hogy a nyelvtudás belső értékké váljon.
Oktatói szemmel
– Mi az a helyzet órán, amikor igazán úgy érzed: „ezért érdemes csinálni”?
– Amikor a gyerekek alig várják a következő órát, és nem szeretnék, hogy az aktuális véget érjen.
– Mi a legnagyobb sikerélményed eddig oktatóként, amire büszke vagy?
– Több tinédzser diákom sikeres nyelvvizsgát tett, mindegyikük 80% felett teljesített. Nagyon jól esett, amikor ők magunk értesítettek az eredményről, és meghívtak a ballagásukra.
– Hogyan látod: miben más ma a gyerekek világa, mint amikor te voltál HD diák?
– Modernebbek a grafikák, szélesebb az eszköztár, és a tananyagok digitálisan is elérhetők.
– Mit üzennél a mostani Helen Doron diákoknak, akik lehet, hogy egyszer a te utadon indulnak majd el?
– Nagyon jó választás! Részmunkaidőben is végezhető, így akár más karrierút mellett is kipróbálhatják magukat.
Emlékek, rituálék, üzenetek
– Mi volt a legviccesebb vagy legemlékezetesebb pillanatod diákként a HD órákon?
– Joey-val való mozgásos játékok, labdás bemutatkozás.
– Ha visszamehetnél az időben, mit üzennél a „kisgyerek énednek”, aki akkor még tanulóként ült az órán?
– Jól érezted, hogy ez a közeg a komfortzónád!
– Mi az, amit a Helen Doron közösség adott neked diákként, és most felnőttként is fontosnak érzel?
– Elfogadást és a szabad játékosság lehetőségét. Ez a tapasztalat segít, hogy a tanításban és a személyes kapcsolataimban is megértő legyek.
– Van olyan szokásod, „rituáléd”, amit már diákként megszerettél a HD órákon, és most oktatóként is használod?
– Igen, az órákat öleléssel kezdem és a végén egy hatalmas öleléssel zárom, ahogy gyerekként is mindig örömmel búcsúztunk.
Janka története megmutatja, hogy a tanulás nem csupán szabályok és feladatok sora, hanem olyan élmény, amely önbizalmat ad és akár egy teljes életutat is kijelölhet. Janka empátiája, nyitottsága és hitelessége jól példázza, hogy a tanítás nem egyszerű munkakör, hanem őszinte jelenlét és szívből jövő támogatás. A gyerekek pedig valóban biztonságban vannak, ha ilyen érzékeny és inspiráló oktató kíséri őket a fejlődés útján.
