Rép Krisztina vagyok, és már 14 éve vezetem a 13. kerületi Helen Doron angolnyelv-oktató központot. Kamaszként úgy éreztem, angol tanár akarok lenni. Sőt, biztos voltam abban, hogy az leszek. Végül az élet másfelé sodort, de tizenöt évvel ezelőtt, amikor a gyermekeimet vittem Helen Doron foglalkozásra, a sors rám kacsintott.

Első kézből tapasztaltam meg, hogy a módszer hatékonyan és jól működik, így amikor lehetőségem adódott Helen Doron oktatóközpont-vezetőként csatlakozni az országos csapathoz, belevágtam. És milyen jól döntöttem!

A Helen Doron oktató nem angol tanár

Sokkal több annál! Tevékenységem jellegéből adódóan nemcsak a gyerekekkel és az angol nyelvvel, hanem kis-nagy diákjaink gondolatiságával, szellemi-erkölcsi nevelésével is foglalkozom. A tudatosságban hiszek, legyen szó érzelmekről, angolnyelv-tanulásról, önkifejezésről vagy környezetvédelemről.

Munkám összetett feladat, ami mindennapos készenlétet és folyamatos fejlődést kíván tőlem vezetőként és oktatóként egyaránt. Ez nem angol tanár pozíció, hanem életfeladat, hiszen minden gyereknek ott segítek, ahol tudok. Ha pedig a szülők tisztelnek meg bizalmukkal, és kikérik a véleményemet szakmai vagy gyermeknevelési kérdésekben, örömmel válaszolok. A bizalmuk számomra a megbecsülésük jele.

Az angol tanár jegyeket ad, én magabiztosságot

Számomra nagyon fontos, hogy a hozzánk járó gyerekek az angolnyelv-tudás mellett olyan értékeket kapjanak, és olyan magabiztosságot szerezzenek, melyek segítségével képesek lesznek megvalósítani álmaikat. A foglalkozásokon igyekszem megerősíteni a gyerekeket önmagukban. Megmutatom nekik, miben ügyesek, és együtt csiszoljuk, amit szükséges. Hiszem, hogy nincs lehetetlen, csak merni kell nagyot álmodni!

Azért dolgozom, hogy az angol nyelv ne csak egy tantárgy legyen diákjaim számára, hanem egy természetes eszköz, egy készség, amivel nyitni tudnak a világra, és aktívan részt vehetnek bármiben, amihez kedvük lesz.

A csapatmunka inspirálttá tesz

Oktatóközpontunk családias, kisebb oktatói létszámmal működő intézmény, mégis fontos szerepet töltünk be egymás szakmai életében. A közösségen belül helyben és országosan is összetartunk: ötletekkel és tapasztalatokkal segítjük egymást. Mindig van kitől tanulni, és mi nyitottak vagyunk a tanulásra!

Ennek a csapatnak a szülők is részei, hiszen nem csak érzelmileg köteleződtek el mellettünk. Mindent megtesznek azért, hogy a gyerekek eljussanak hozzánk a foglalkozásokra, valóban meghallgassák a nyelvi anyagokat, fejlődjenek. A karantén-időszakot is együtt vészeltük át, hogy aztán megerősödve térjünk vissza az offline életbe. Angol tanár énem számára ez a legerősebb mutatója annak, hogy jól csináljuk, és csinálnunk kell.

Büszkeségünk: Borcsi 

A mindennapjainkat számtalan kisebb-nagyobb öröm teszi színesebbé, hiszen minden visszajelzésnek, minden kimondott szónak és boldogan, szabadon megélt társas helyzetnek örülünk. És persze vannak a szívünket örökre átmelegítő pillanatok is!

Borcsi ma már segítőként jár hozzánk – még az sem kizárt, hogy angol tanár lesz –, de egykor ő is kicsiben kezdte. Az eredetileg németes diáklány a középiskolai második nyelvet akarta szintbe hozni, így rendszeresen járt hozzánk. Higgyétek el, sikerült neki! – és ma már abban bízunk, hogy hamarosan kollégaként is üdvözölhetjük őt.