A következő cikk Masaru Ibuka – 3 éves kor után már késő című könyvének előszava, szóról szóra. 

„A SZERZŐ ELŐSZAVA

            Ősidők óta úgy tartják, hogy a kiemelkedő tehetség mindenek előtt öröklött, a természet szeszélyétől függő dolog. Amikor arról beszélnek, hogy Mozart három évesen adta első koncertjét, vagy hogy John Stuart Mill ugyanilyen idő- sen klasszikus irodalmat olvasott latinul, legtöbben könnyen odavetik: „Persze, hisz ők zsenik”.

      Ugyanakkor Mozart és Mill korai életéveinek részletes elemzésekor kiderül, hogy apáik, akik kiemelkedő személyiséggé akarták faragni gyermeküket, szigorúan nevelték őket. Feltételezem, hogy sem Mozart, sem Mill nem született zsenik voltak, tehetségük annak köszönhetően bontakozhatott ki teljessé- gében, hogy korai gyermekkoruktól kezdve megfelelő környezetben éltek és kitűnő képzésben részesültek.
         
         Mindez fordítva is igaz – ha az újszülöttet kezdettől fogva természetétől távol álló, idegen környezetben nevelik – a későbbiekben sem lesz lehetősége a normális fejlettség elérésére. Legmeggyőzőbb példája ennek a „farkas-lányok”, Amala és Kamala története, akiket az 1920-as években talált meg egy Kalkuttá- tól (India) délnyugatra eső barlangban egy misszionárius és a felesége. Ők minden erőfeszítést megtettek azért, hogy a farkasok által nevelt gyermekeknek emberi formát adjanak, de minden erőfeszítésük hiábavalónak bizonyult.

           Könnyű magától értetődőnek venni, hogy az ember utódja – ember, a farkasé – farkas. Azonban ezeknél a kislányoknál az emberi környezetben is megmaradtak a „farkasszokások”. Mindebből az következik, hogy a kicsinyek számára mindenekelőtt a születés utáni képzés és a környezet határozza meg, mivé válnak – emberré vagy farkassá!

       Elgondolkodva ezeken a példákon egyértelművé válik, hogy milyen nagy mértékben befolyásolja az újszülött életét a képzés és a környezet. Ez a probléma nemcsak az egyes gyermekek életében bír nagy jelentőséggel, hanem az egész emberiség egészségét és boldogságát befolyásolja. Ezért foglalkoztam 1969-ben a „Korai Fejlesztés” japán egyesületének megalapításával. Japán és külföldi tudósok gyűltek össze azért, hogy kísérleti osztályokban tanulmányozzák, elemezzék és elterjesszék dr. Sinichi Suzuki kisgyermekek hegedűtanítá- sában kifejlesztett módszerét, mely abban az időben az egész világon nagy visszhangot keltett.

             Ahogy előrehaladtunk munkánkban, világossá vált számunkra, hogy mennyire káros a gyermekek nevelésének tradicionális módszere. Általában úgy véljük, hogy mindent tudunk a gyermekekről, pedig a gyermekek reális lehetőségeiről valójában nagyon kevés ismerettel rendelkezünk. Nagy figyelmet fordítunk arra a kérdésre, hogy mit tanítsunk a három éven felüli gyermekeknek. Pedig a modern kutatások szerint, erre az életkorra az agysejtek pályái már 70-80 %-ban kialakulnak. Mindez nem azt jelenti-e, hogy erőfeszítéseinket a gyermeki agy fejlesztésére három éves korig kell megtennünk?

      A korai fejlesztés nem azt jelenti, hogy a csecsemők fejét erőszakosan teletömjük adatokkal és számokkal. A legfontosabb – az új próbálkozások „idejében” történő elősegítése. Aki nap mint nap gondoskodik a gyermekről – általában az anya -, ismerheti fel, hogy mikor jön el ez az „idő”. Ezt a könyvet azért írtam, hogy segítséget nyújtsak az édesanyáknak.

Masaru Ibuka!”
 
 
Kiadva: 
NÉPSZERŰ PSZICHOLÓGIA
MASARU IBUKA
3 ÉVES KOR UTÁN MÁR KÉSŐ
Budapest Víztérítő Kiadó
2001