Adott egy nyelviskola, és adottak a tanárok, akik természetesen hisznek abban, amit csinálnak. Tudják, hogy jót tesznek a gyerekekkel. Olyan értékekhez juttatják őket, amivel biztosan könnyebben fognak boldogulni a tanítványok a jövőben. Esélyt kapnak rá, hogy a nyelvtanulásban biztosan sikerélmény legyen.

És adottak a szülők, akik kételkednek. Ha a többség nem kételkedne, vagy nem lennének ellenérzéseik, minden nyelviskola vagy két nyelven nevelő intézmény tele lenne (mondjuk így sincsen okunk panaszra). Legalábbis több ezer gyerek szeretne angolra vagy bármilyen más nyelvórára járni, és végre büszkék lehetnénk a magyar diákok magas fokú idegennyelv ismeretére.

Tudjuk, hogy az anyanyelven történő nevelésnek nagyon fontos szerepe van a személyiség fejlődésben és a tanulásban. Abban, hogy egészséges, öntudatos és kooperatív felnőttek váljanak a gyermekeinkből. Ezt az érvet mindig furcsának találom, mert soha nem vitattuk, hogy alapvető fontosságú a megfelelő anyanyelven való nevelés. A környezet, ahol öntudatára ébred a gyerek, ahol anyanyelvén megtanulja gondolatait kifejezni, képzelő erejét fejleszteni, majd alap tanulmányait folytatni.

Kommunikációs szakértők és nyelvészek szerint a kicsi korban kezdett idegennyelv oktatás elengedhetetlen ahhoz, hogy akcentus nélkül, könnyedén tudja magát később kifejezni a gyermek. Mégis valamiért sokan nem preferálják a korai nyelvoktatást, pedig ennek legtöbbször nem anyagi okai vannak. A gyermek mindenféle különórákra jár, mert a szülők a sportot vagy a zenét, esetleg a művészeteket választják a nyelv helyett, amelyek mind szintén nagyon fontosak. És milyen kár, hogy nálunk ezeket többnyire csak iskolai oktatási rendszeren kívül lehet magasabb szinten művelni, na de ne kanyarodjunk el…

Ugyanakkor mi csak azt látjuk,  hogy felnőnek a gyermekeink, és maga a nyelviskolavezető, a tanár ámul el, micsoda csodát művelt x év alatt. 14 évesen középfokú nyelvvizsga. Tanulásban halmozottan akadályozott gyerekek folyékony nyelvtudással beszélnek idegen nyelven. Tolmács nélkül interjút adni képes kiskamaszok. Rádióban folyékonyan beszélő serdülők. Magabiztos, értelmes, anyanyelvüket és az idegen nyelvet folyékonyan használó gyerekek. Világutazó szülők végtelen hálája, amiért gyermekeik magabiztosabban kommunikálnak idegen nyelvi környezetben, mint saját maguk. És még sorolhatnánk.

Nem kell más bizonyíték, elég ha megnézzük, mennyi városban tartanak nyilvános nyelvvizsga osztó ünnepséget a az oktatóközpontokban tanuló kiskamaszoknak, tiniknek, mennyi rádióban hallhatjuk gyermekeinket, mennyi volt diákból válik 18 éves korukra tanársegéd. Hogy mennyi tizenéves álmodik két nyelven. Vagy mennyi gyerek számol be róla, hogy ő mindig is tudott két nyelven álmodni, gondolkodni, beszélni. Ezek az élmények magukért beszélnek…

Persze tudjuk – hiszen nem titok – felnőtt korban is meg lehet tanulni idegen nyelven. Azzal is tisztában vagyunk, hogy ezt a többségünk csak rengeteg energia árán, vérrel-verejtékkel tudja megvalósítani. Álmodni, gondolkodni bizony a legritkább esetben szoktunk, talán egy izzasztó nyelvvizsga előtt, ahol a szomszéd padban ülő 14 éves gyerek dolgozik ugyanazon a feladaton…

Bennünk nincsenek kétségek! Benned vannak?