“Kockul a gyerek!” – bosszankodik a legtöbb ovis és kisiskolás anyukája a játszótéren. “Kockul a gyerek!” – háborognak a kamaszok szülei kicsit erősebb éllel. “Hogy ezek folyton csak a mobiljukat nyomkodják!” – háborognak a nagyik, valahányszor az unokáikat látják. És ami azt illeti, (bizonyos szempontból mindenképp) igazuk van.

Mert azt minden valamire való szülő tudja, hogy ami a gyereknek nyári szünet, az a szülőknek sok tízezer forintnyi nyári tábor, rengeteg idegbaj és sok-sok szervezés. És hát mit csináljon a mi kis szemünk fénye, ha éppen halálra unja magát?! Ma már szinte természetes, hogy könyvek helyett inkább a képernyőért vagy klaviatúrát nyúl.

Kockul a gyerek: mennyi az annyi?

A mai gyerekek szinte mobillal a kezükben születnek és az internet tényleg ablak a világra. Ráadásul a gyerekek egy jelentős része úgy is szocializálódik, hogy apa-anya mobilozik, a családban van tévé és laptop, a vendégségek idején telefonnal fotózunk, oda jegyzetelünk és szinte soha nem indulunk el otthonról valamilyen okoseszköz nélkül. Nem csoda hát, ha a gyerekek is folyton képernyőt akarnak. Lássuk, mit mond a WHO arról, mennyi az egészséges képernyőidő!

• Két éves kor alatt a tévénézés, mobilozás vagy más képernyőbámulás kifejezetten ellenjavalt.
  
• Kettő és öt éves kor fölött naponta összesen legfeljebb egy órányi ‘bambulás’ javasolt, melyhez a szülői felügyelet minden esetben javasolt. (Pro tipp: Ha lehet, a kiválasztott meséket nézzük meg előre, a játékokat próbáljuk ki, hogy tudjuk, felelős-e gyermekünk számára megengedni azokat.)
• Hat éves kor fölött a napi maximum két-három óra képernyőidő megengedett, melybe beletartozik a mobilozás, a tévézés, a tanórai munka, a házi feladat és minden olyan tevékenység, amely képernyőhasználattal jár együtt.

Természetesen előfordulhat, hogy a hirtelen jött betegség vagy éppen a hosszú nyári szünet miatt a gyerekek hosszabb-rövidebb időre a képernyő elé “kényszerülnek”. Ilyen esetekben segíthet, ha szabályokat vezetünk be és kereteket állítunk fel. Amire érdemes figyelni:

• Lehetőség szerint bontsuk egyórás etapokba a képernyőidőt! A gyerekek idegrendszerét a színek, zajok, váltakozó képek erősen megterhelik. Így azonban marad idő arra, hogy feltöltődjenek, offline tevékenységekkel foglalják le magukat és túlstimulálódás, felpörgés nélkül éljük túl a napot.
• A lefekvés előtti utolsó órában már ne nézzenek tévét, ne számítógépezzenek a gyerekek! Így az alvás idejére agyuk “elcsendesülhet” és a látott képek újrajátszása nélkül pihenhetik ki magukat.
  
• Legyünk világosak és következetesek! A kockulással nem az a baj, ha van, hanem az, hogy ha nincs határok közé szorítva. Ha egyértelműek a szabályok, hogy mit mikor és milyen feltételekkel, milyen időtartamban lehet, nem lesz gond. Csak tartsuk magunkat ahhoz, amit előre megbeszéltük és kerüljük az impulzív döntéseket! (Akármilyen elfoglaltak vagyunk se hagyjuk egész nap képernyő előtt a csemetéket. Ugyanakkor ne a számítógép eltávolítása legyen az első a büntetési tételek, megvonások listáján.)

Baj, ha kockul a gyerek?

A különféle virtuális játékok és digitális felületek nem szükségszerűen károsak a gyerekek számára. Gondoljunk csak bele! Az internet segítségével gyerekeink kapcsolatokat építhetnek, tanulhatnak, fejleszthetik magukat, nyelvet gyakorolhatnak, ismereteket szerezhetnek és teljesebb emberré válhatnak. Szóval alapvetően nem a tévéműsorokkal, számítógépes játékokkal, appokkal vagy a YouTube-bal, Tiktokkal van baj.

A probléma sokkal inkább az, hogy a látott tartalmak korlátlan módon és gyakran korlátlan időben özönlenek a gyerekekre. Emellett ráadásul többnyire feldolgozatlanul maradnak: szülő és gyerek nem értelmezi, helyezi kontextusba, beszéli át közösen a látottakat. Így aztán a gyerekek úgy dolgozzák fel őket, ahogy tudják. Ami általában álmatlan éjszakákat, agresszív vagy figyelemhiányos viselkedést eredményez.

A “kockulást” azonban edukációs célokra is fordíthatjuk! Megkérhetjük gyermekünket, hogy mutassa meg mindazt, amit ő maga élvez. Tanulhatunk tőle – és ő élvezni fogja, hogy végre valamiben ő az okosabb. Olyan játékokat, műsorokat is kínálhatunk neki, amelyekkel egyes részképességeit fejlesztheti, pl. a térlátást, a reflexeket, a logikai gondolkodást vagy éppen a kiejtést.

Olvasás vs kockulás: melyik a jobb?

Szerintünk a közhiedelemmel ellentétben nem kell és nem is érdemes választani. Az olvasás fontos, hiszen általa bővül szókincs, javul a helyesírás, elmélyül a nyelvtani tudás és virágba borul a fantázia. Ugyanakkor a kockulás is hasznos, hiszen segíti a kortárs közegbe való integrálódást, elmélyíti a digitális írástudást és a lexikális tudással szemben az erőforrások optimális felhasználására tanít. Azaz a gyerekek talán nem fognak tudni mindent, de azt tudni fogják, hol keressék a szükséges információkat vagy hogy hogyan hozzák ki a rendelkezésre álló eszközökből, lehetőségekből a legtöbbet.

Hasznos ötletek a nyárra, hogy kevesebb legyen a képernyőidő

A nyár a pihenések, barátok és az unatkozás, mint motiváció által produktívvá váló napok egymásutánja. Annak érdekében, hogy a gyerek időnként offline legyen, úgy is tehetünk, hogy időszakonként mi magunk is jó példával járunk elöl. Vagyis, kütyümentesítsük az egész családot!

• tipp #1: Legyenek kijelölve kütyümentes órák minden nap! Ez az időszak ne csak a gyerekekre, hanem a szülőkre is legyen érvényes, így több időt tölthetünk együtt. Sport, filmezés, közös grillezés vagy ráérős beszélgetések? Mindegyik jól jöhet!
• tipp #2: Adjunk feladatokat a gyerekeknek! Szülőként hajlamosak vagyunk túl sokat tenni a közösbe, hogy a csemetéknek tényleg csak a tanulásra kelljen odafigyelnie. Csakhogy egy otthonban nemcsak a sikerek és eredmények, hanem a munka és a felelősség is közös. Itt az ideje, hogy táblázatot készítsünk az otthoni tennivalókból. Így minden családtag az életkorának megfelelő mennyiségű tevékenységet vállalhat a heti takarítás-bevásárlás-főzés háromszögből. (És ha kész a napi penzum, már lehet is kütyüzni.)
• tipp #3: Merjünk nemet mondani! Sok szülő érez bűntudatot, ha gyerekmentes programokon kell résztvennie vagy sokat van távol. Ennek következtében aztán – többnyire a lelkiismeret megnyugtatása érdekében – erős túlkapások is megfigyelhetők, hiszen a szülők próbálják kiérdemelni a szeretetet és elfogadást. Ennek következtében azonban kialakul(hat) egy játszmahelyzet, amelyben egyre nehezebb nemet mondani. Pedig néha egyszerűen muszáj.
• tipp #4: Próbáljuk meg kényszerhelyzet helyett lehetőségnek felfogni a nyarat! A gyerekeknek hihetetlen szenzoraik vannak, ezért azonnal kiszúrják, ha meg akarunk tőlük szabadulni. (Például olyan alantas dolgok miatt, mint egy meeting vagy három percnyi nyugodt fürdőszoba használat.) Ez hosszú távon oda vezet, hogy a közösen eltöltött idő kínszenvedés mindenkinek. 

Sokat segíthetünk azonban magunknak és a csemetéknek is, ha a napokat sávokra osztjuk és a kütyüs, a kütyümentes, valamint az együtt töltött idősávokat is előre jól láthatóvá tesszük. Így a kicsik és nagyok mindig tudják majd, mikor vagyunk elérhetőek és mikor vagyunk az “irodában” akkor is, ha látnak bennünket. 

És ha ez sem segít, gondoljunk arra, hogy a tíz hetes nyári szünet menedzselése akkor is a mi feladatunk, ha őszintén utáljuk minden percét. Akkor már nem lenne sokkal jobb kihozni belőle a maximumot?!