A kétnyelvű, multikulturális alapokon nyugvó családok esetében gyakori, hogy a család közös nyelve az angol. Akkor is, ha egyik szülőnek sem az angol az anyanyelve. Az sem ritka, hogy az angolul jól beszélő, de nem natív szülők szeretnék ösztönözni gyermekük nyelvtanulását, vagy fejlődését. Ezért aztán bizonyos élethelyzetekben – vagy akár állandóan – részben vagy kizárólag angolul beszélnek hozzá. De vajon így segíti-e jól az angolul tudó, nem natív szülő a gyerek nyelvtanulását?

Sok múlik a részleteken

Ha a szülő maga is kisgyermekként, idegen nyelvi környezetben sajátította el az angol nyelvet, azt azóta is használja és aktívan frissen tartja, valószínűleg sokat segít gyermekének azzal, ha beszél hozzá. Ha azonban a szülő a nyelvet nagyobb gyermekként vagy felnőttként sajátította el, jobban teszi, ha szakértőre bízza a nyelvoktatást.

Ennek több oka is van, de az első és legfontosabb az emberi test anatómiájában rejlik. A hangképző szervek ugyanis baba- és kisgyermek korban rugalmasak, ezáltal több nyelv hangkészletének elsajátítására is kiválóan alkalmasak. Később, az életkor előrehaladtával ugyanakkor ezek a szervek veszítenek flexibilátusukból és gyermek anyanyelvi hangkészletének megfelelően ‘szilárdulnak’ meg. Azaz bizonyos nyelve(ke)t akcentus nélkül, tökéletes kiejtéssel beszélünk majd, míg más nyelveket beszélve többé-kevésbé érezhető lesz majd, hogy az(oka)t később sajátítottuk el.

Ebből következik, hogy ha a szülő nem anyanyelvi beszélő, a saját kisebb-nagyobb hangképzési és kiejtési hibáit, nyelvtani nehézségeit akaratlanul is továbbörökíti gyermekeinek. Ez elkerülhetetlen, hiszen ezeket a sokszor nüansznyi hibákat egyszerűen lehetetlen kiküszöbölni. 

Elég jól beszélni angolul nem elég

Ahhoz, hogy egy szülő képes legyen hatékonyan támogatni gyermeke eredményes nyelvtanulását, nem elég a nyelvtudás. Empatikus, megtartó figyelemre, állandó rendelkezésre állásra, folyamatos nyelvi-kognitív stimulációra és válaszkész jelenlétre van szükség. 

Ez szülőként nemcsak azért nagyon nehéz és fárasztó, mert sok időt töltünk gyermekünkkel, hanem azért is, mert a kapcsolat jellegéből adódóan érzelmileg is involváltak vagyunk. Nem is beszélve arról, hogy nem kell nyelvtanárnak lenni ahhoz, hogy szülők lehessünk. Azaz a legnagyobb jószándék mellett is legfeljebb csak az intuícióinkat követhetjük, hiszen valós, tudatosan megtervezett eszközkészlet nem áll rendelkezésünkre.

Ez az oka annak is, hogy miközben általában csak jól akarjuk csinálni, többet ártunk, mint használunk.

De hogyan segítsük jól a gyerek nyelvtanulását?

Az első és legfontosabb, hogy válasszunk számára etikus, jól felkészült és megfelelően képzett nyelvoktatót. Utána már csak együtt kell működnünk a választott szakemberrel – és ha elakadunk, bármikor kérhetjük tanácsát, javaslatait.

A másik lényegi lépés, hogy tekintsük a nyelvtanulást közös projektnek, melynek során nemcsak gyermekünk nyelvtudása, hanem a velünk való kapcsolata is fejlődhet! A közös, tanulásra szánt időt tekintsük befektetésnek – csak éppen ne (csak) a nyelvtudásba, hanem a kapcsolatba invesztáljunk!

Ismerjük meg egymás zenei ízlését!

Kérjük meg gyermekünket, hogy mutassa meg, kik a kedvencei, mely dalokat hallgatja szívesen! Ha kíváncsi rá, mutassuk meg neki, mi minden határozta meg a mi kamaszkorunkat és mit hallgatunk most! Ez az izgalmas kalandozás nemcsak közelebb hoz minket egymáshoz, hanem a zenét és az angol nyelvet magát is megismerteti a csemeténkkel.

Nézzünk együtt filmeket, meséket angol nyelven, felirat nélkül!

Kipróbálhatjuk a brit, az amerikai, az európai és akár az indiai vagy ausztrál tartalmakat is, így gyermekünk nemcsak kulturális kitekintésre, hanem sokféle nyelvi élményre is szert tehet. Ő maga is látja majd, hogy hiába világnyelv, az angolnak is megvannak a maga sajátosságai, színei.

Fogyasszunk kontentet együtt!

A gyerekek-kamaszok nagy mennyiségben fogyasztanak tartalmakat a közösségi média csatornákon. Ez sok-sok kiesett idő, amit tulajdonképpen nem használnak semmire. Ahelyett azonban, hogy korlátozni próbálnánk őket, építsük be ezt a tevékenységet a nyelvtanulási rutinba! Mutassunk neki nyelvtanuló és szókincsfejlesztő tartalmakat, hívjuk fel figyelmét a félrehallások veszélyére vicces kontentekkel, tanítsunk neki szólásmondásokat, speciális jelentésű kifejezéseket a videók segítségével! És ha már úgy is ott vagyunk, kérjük meg gyermekünket, hogy ő is átküldje azokat az angol nyelvű tartalmakat, amikből szerinte tanulhatunk. Úgyis itt az ideje, hogy kiismerjük magunkat a snapchat szlengben, nem igaz?

Utazzunk!

(És ha nem tehetjük, akkor utaztassuk hozzánk a világot!)Kétség sem férhet hozzá, hogy idegen nyelvi környezetben lehet a leghatékonyabban fejlődni. Hiszen egyszerűen nincs más választás, mint használni a meglévő tudatos és tudattalan tudást, ha azt akarjuk, hogy kapcsolatba tudjunk lépni valakivel. Néha azonban a rendelkezésre álló időkeret vagy büdzsé gátat szab a vágyainknak. Ilyenkor kell egy kicsit nézőpontot váltani és kitalálni, hogyan tudunk anélkül utazni, hogy elhagynánk szűkebb környezetünket!

Kövessük a szabályokat! – legalábbis akkor, ha a gyerek Helen Doronba jár!

A nyelvi anyagok napi meghallgatása egyáltalán nem lehetetlen, viszont jelentős mértékben hozzájárul a gyerekek nyelvtudásának, szókincsének, kiejtésének fejlesztéséhez. Ne blicceljük el! Hallgassuk akár kocsiban, villamoson vagy az esti fürdés közben, de ne hagyjuk ki a hanganyagok hallgatását a napi rutinból!

Ahelyett, hogy a fejünkbe vennénk, hogy mindenféle előképzettség és gyakorlat nélkül mi fogjuk megtanítani a gyermekünket angolul, csináljuk okosan – a Helen Doronnal! Gyertek el bemutatóóránkra a hozzátok legközelebb eső oktatóközpontunkba!