Segítség, a gyerekem nem szeretné hallgatni a Helen Doron hanganyagot!

Kedves Helen Doron Központ!

Egy kérdéssel fordulok hozzátok. Gyermekem másfél éve jár az egyik Helen Doron nyelvsuliba, ahol eleinte nagyon lelkesen hallgatta a hanganyagokat és nézte a meséket, Flupe az életünk részévé vált, naponta több mesét is szeretett volna nézni. Most viszont, a második tanfolyam közepén, határozottan tiltakozik a mesenézés ellen. Így aztán nem is erőltetjük. Ugyanakkor tanárunk gyakran elmondja, milyen fontos lenne. Mit tegyünk, hogy újra le tudjuk ültetni a mese elé?

Kedves Édesanya!

Az első és legfontosabb, hogy nincs ok aggodalomra!

A gyerekek, ahogy a felnőttek is, változnak, időszakonként másra vágynak, másként fogadnak be dolgokat. Ahelyett, hogy erőltetnéd a mesenézést és ezzel elősegítenéd egy nevelésijátszma-helyzet kialakulását, engedd el a füled mellett a tiltakozást és válassz okos megoldásokat! (Az anyukák amúgy is folyton ilyesmiket csinálnak, nem igaz?!)

Ahogy ezt te is tapasztaltad, a Helen Doron módszer lényege és unikalitása a foglalkozások mellé nyújtott egyéb anyagokban, zene- és mesehallgatásokban is rejlik. Ezért azt javaslom nektek, hogy nézés helyett inkább hallgassátok a heti anyagokat! Nem is kell túl nagy feneket keríteni a dolognak, egyszerűen csak a kocsiban, suliba jövet-menet, a délutáni játék közben, az esti fürdésnél vagy épp néhány kedvelt gyereksláger közé bújtatva legyen ott a heti “kötelező”!

Gondolj csak bele! A magyar beszédet sem csak akkor halljuk-értjük, amikor kizárólag arra figyelünk. A tanulás folyamatos akkor is, ha indirekt módon történik. Azaz a gyerekek nyelvtudása, szókincse a háttérben zajló beszélgetéssel vagy hangoskönyvvel is gyarapszik.

Ha a gyerkőc versengőbb típus, vagy élvezettel csípi nyakon a szülők tévedéseit, érdemes tálcán felkínálni neki olyan szituációt, amiben ügyes lehet. Jó játék, ha a hallottak alapján versenyt rajzoltok vele, vagy ha anya-apa előénekli a dalt és neki a hibákra kell lecsapnia.

A kihívásba akár az egész család bevonható! Kérjük meg a csemetét, hogy mesélje el az adott történetet a nagyinak, vagy a tesóknak! Kérdezzünk sokat a részletekről, vagy emlékezzünk szándékosan “rosszul”, amikor a jelen nem lévő apának, vagy kis barátnak beszámolunk a hallottakról. Szinte biztos, hogy a szemfüles kis angolos azonnal lecsap ránk, ha hibázunk.

Szükség esetén persze kidolgozhattok egy egyénre szabott motivációs rendszert, mint pl. a matricagyűjtést, vagy az is beválhat, ha az angol nyelvi anyagok napi elsajátítása valami másnak – például az esti mesenézésnek, vagy a napi tabletidőnek – a feltétele. Ezzel nemcsak angolul, hanem élni is tanítjuk a gyerekeket, hiszen a felnőtt világban is jogok és kötelességek rendszerében élünk.

Azt javaslom ugyanakkor, hogy csak végső esetben, ha minden kötél szakad, válasszuk a jutalmazást a hajlandóság elősegítésére. Az angol tanulás gyerekeknek lehet igazi, mélyről jövő boldogság, de ahhoz az is kell, hogy ne azért végezzék el a feladataikat, mert jutalmat remélnek. Csinálják azért, mert az angol ovisoknak és iskolásoknak is remek móka!