A tanulás nálunk nem a padban ülésről szól, hiszen a kicsik ebben a korban a mozgáson keresztül fedezik fel a saját határaikat és a környezetüket. Minden ugrás, forgás vagy tapsolás egy-egy újabb építőkocka az idegrendszerük fejlődésében.

• Nagymotorika és egyensúly: Az órákon sokat táncolunk, forgunk és hintáztatunk, mert az egyensúlyozás fejlettsége szoros összefüggésben áll a későbbi koncentrációs képességgel és a figyelem tartósságával.
• Finommotorika és ügyesség: Amikor apró tárgyakat fogunk meg, textúrákat tapintunk vagy éppen babszemekkel „dolgozunk”, a babák ujjai és kézfejei ügyesednek. A finommotorika fejlődése kéz a kézben jár a beszédközpont érésével – minél ügyesebbek a kis kezek, annál könnyebben indul meg később a beszéd is.
• Szem-kéz koordináció: A közös labdázás, a tárgyak egymásnak adogatása vagy a Sunny cicának való integetés során a szemek és a kezek összehangolt munkáját gyakoroljuk. Ez a képesség lesz az alapja annak, hogy gyermeked később könnyedén tanuljon meg írni, rajzolni vagy akár sportolni.
• Testtudat kialakulása: Ahogy dalolva megérintjük a lábujjakat (toes), a térdet (knees) vagy a pocakot (tummy), a baba elkezdi térképezni saját magát. Megtanulja, hol ér véget ő, és hol kezdődik a külvilág, ami elengedhetetlen az önbizalom és a magabiztos mozgás kialakulásához.

Azzal, hogy a szavakat mozgáshoz kötjük – például ugrunk a jump szónál –, a jelentés nem csak a fülükben, hanem az egész testükben rögzül. Ez a titka annak, hogy nálunk az angoltanulás természetes és maradandó élmény.