A Helen Doron oktatóközpont vezetők egyik legnagyobb büszkesége, amikor a gyerekek, akik nálunk kezdték az angolt, felnőttként visszatérnek – immár Helen Doron oktatóként, hogy ők is továbbadják azt az élményt, amit annak idején kaptak. Első interjúalanyunk pontosan ilyen: hatévesen kezdte a Helen Doron angolt, ma pedig már nyolcadik éve oktat ugyanabban az iskolában, ahol ő maga is diák volt. Mesélt nekünk gyerekkori emlékekről, inspiráló oktatókról és arról, miért tartja a Helen Doron módszert nemcsak oktatási formának, hanem valódi életérzésnek.
Diákkori emlékek
– Hogyan emlékszel vissza az első Helen Doron órádra diákként? Mi volt számodra a legmeghatározóbb élmény?
– Őszintén? Nem emlékszem az első órámra, csak arra, hogy hatévesen kezdtem a Helen Doron angolt. A gyerekkori emlékeimben egyszerűen csak ott van, hogy beszélek, értek, énekelek angolul – természetesen, erőlködés nélkül. Olyan volt, mintha mindig is része lett volna az életemnek.
– Ki volt diákként a kedvenc Helen Doron karaktered, és miért szeretted őt?
– Nem volt egy konkrét kedvencem, de mindig nagyon tetszett, milyen vagányak a női karakterek! Bátrak, okosak, tehetségesek, viccesek – soha nem csak háttérszereplők. Millie (Jwj) és Kim (Pwe) például remek példák erre. Inspiráló, hogy a Helen Doron világában a lányok igazi hősök is lehetnek.
– Volt olyan oktatód, aki különösen nagy hatással volt rád? Hogyan inspirált a mai munkádban?
– Igen, Kota Marianna. Tiniként kerültem hozzá, és imádtam az óráit. Ő javasolta először, hogy próbáljam ki magam oktatóként – és lám, azóta már nyolcadik éve nála tanítok. A mai napig inspiráló számomra, és nagyon közel áll hozzám emberileg is.
Helen Doron oktatói pálya
– Mikor jött el az a pillanat, amikor eldöntötted: te magad is oktató szeretnél lenni a Helen Doron rendszerben?
– Mindig is foglalkoztatott ez a gondolat, de a TTC (Teacher Training Course) alatt vált bizonyossá. A tréning végére tudtam: ez az én világom. A másik oldalról megtapasztalni a módszert fantasztikus élmény volt.
– Miben segít téged a saját diákélményed a mostani tanításban?
– Abban, hogy empatikus tudjak maradni. Tudom, hogy a diákjaimnak a Helen Doron csak egy szelete a sok különóra, sport és iskola mellett, miközben nekem ez a mindennapjaim része. Arra törekszem, hogy a „helendoronos délutánok” feltöltsék őket, és a nyelviskola egy biztonságos, inspiráló „safe place” legyen számukra.
Helen Doron módszer
– Ha egy szóval kellene jellemezned a Helen Doron módszert, mi lenne az, és miért?
– Életérzés. Sokszor mondjuk egymás között is, és tényleg így van. A Helen Doron közösség egy olyan értékrendet képvisel, amellyel könnyű azonosulni. A kétnyelvűség és a 4C készségek (communication, collaboration, creativity, critical thinking) óriási lehetőségeket adnak a gyerekeknek a mai világban.
– Mi az a helyzet órán, amikor igazán úgy érzed: „ezért érdemes csinálni”?
– Minden nap vannak ilyen pillanataim, minden korosztálynál. Nehéz leírni azt az érzést, amikor látom felnőni és fejlődni a diákokat, és együtt örülünk a sikereiknek. Ez az, ami minden fáradtságot megér.
– Mi a legnagyobb sikerélményed eddig Helen Doron oktatóként, amire büszke vagy?
– Vanda győzelme és a többiek (Bence, Boti, Lotti) sikere az IAD tournamenten, illetve a házi fordulók mindig fantasztikus hangulata. És persze az is óriási öröm, amikor a régi diákjaim sikeres nyelvvizsgát tesznek, leérettségiznek, és még évek múltán is tartják velünk a kapcsolatot.
Helen Doron oktató szemmel
– Hogyan látod: miben más ma a gyerekek világa, mint amikor te voltál Helen Doron diák?
– Sokkal gyorsabb minden. A technológia, az internet, az angol jelenléte mindent átsző. A mai gyerekek hihetetlenül ügyesen és fiatalon sajátítják el a nyelvet – de közben még fontosabb lett a tudatos jelenlét, a fókusz és a valódi emberi kapcsolódás.
– Mit üzennél a mostani Helen Doron diákoknak, akik lehet, hogy egyszer a te utadon indulnak majd el?
– Do your best and enjoy the ride! Élvezzétek az utat, mert minden perc számít.
– Mi volt a legviccesebb vagy legemlékezetesebb pillanatod diákként a Helen Doron órákon?
– Rengeteg szép emlékem van, de az egyik kedvencem az, amikor a testvéremmel és egy barátjával dalt írtunk egy helendoronos videópályázatra. Én vettem fel a videót – rengeteget nevettünk, a dal is nagyon jól sikerült. (Igaz, ekkor már kezdő oktató voltam.)
– Ha visszamehetnél az időben, mit üzennél a „kisgyerek énednek”, aki akkor még tanulóként ült az órán?
– Két dolgot:
„Van egy meglepetésem neked, Helen Doron oktató leszel, és nagyon szeretni fogod!”
És még valamit: „Büszke vagyok rád, ne add fel soha!”
– Mi az, amit a Helen Doron közösség adott neked diákként, és most felnőttként is fontosnak érzel?
– Értékrendet, élményeket, közösséget. Ez a hármas a mai napig meghatározza, ki vagyok.
– Van olyan szokásod, „rituáléd”, amit már diákként megszerettél a Helen Doron órákon, és most oktatóként is használod?
– Igen, mindig törökülésben ülök! 🙂 Valahogy ez a legtermészetesebb számomra az órákon – a gyerekeknek is biztonságot, közvetlenséget sugároz.
A Helen Doron módszer nemcsak egy nyelvtanítási rendszer – közösség, élmény és életút is egyben. Interjúalanyunk története is ezt bizonyítja: a kisdiákból lett Helen Doron oktató ma már őriz és továbbad mindent, amit gyerekként kapott – a bátorítást, a szeretetet, az örömöt, és azt az életérzést, amitől a Helen Doron több, mint egy angolóra.
