Napjainkban azonban ezek a lehetőségek sajnos elsimultak.

A megismert Helen Doron módszer viszont egy új lehetőséget kínál azoknak a szülőknek, kik szeretnék gyermeküket az iskolában a nyelvtanulás terén könnyebb helyzetbe hozni.
Kiváló lehetőség a többnyelvű családok számára is, hogy a nagymamákkal tudjanak szót váltani a felcseperedő gyermekek, vagy akár a nyelvet munkakörükben használó de éppen gyeden, gyesen lévő anyukák ne essenek ki a gyakorlatból.

Nagy előnye és pozitívuma a módszernek, hogy a baba-mama fogalakozások a szülőkkel együtt zajlanak, játékosan, zenével, a gyermek minden érzékszervét megmozgatva adja át az ismereteket, azaz sajátítja el a nyelv használatát és nem „tanul”. A módszer a korai fejlesztés jó példája, és hozománya, hogy egy másik nyelv használatára is felkészít, ami Európai Uniós polgárként gyermekeinknek már nélkülözhetetlen lesz a boldoguláshoz.”

The post A Magyar Védőnők Egyesületének ajánlásával oktatunk appeared first on Helen Doron Budapest 18. kerület.

Az Európai Unió statisztikai hivatala által elkészített elemzésből kiderül, hogy a magyar felnőttek csupán hat százaléka állítja azt, hogy nagyon jól beszél legalább egy idegen nyelvet. Hét százalék nyilatkozott úgy, hogy jó a saját idegennyelv-tudása, míg 12 százalék csak alapszintűnek becsülte azt. A 2007-es felmérés alapján készült tanulmányból tehát kiderült: a 25-64 év közötti magyarok 74,8 százalékának semmilyen nyelvismerete nincs a magyaron kívül.A KSH Statisztikai Tükörben idén májusban publikált tanulmány szerint ugyanakkor Magyarország az általános iskolai nyelvoktatás tekintetében is az utolsók között található az EU tagállamainak sorában. A tanulmányból kiderül, hogy itt az egyik legalacsonyabb az egy főre jutó idegen nyelvek száma a felső tagozaton. Szintén rossz az eredmény a középfokú oktatásra vonatkozóan, a hazai mutató az EU 27 tagállamának átlaga alatt foglal helyet, annak ellenére, hogy ebben a korosztályban már kisebb az elmaradás. Ez már annak köszönhető, hogy 2008-ban az általános iskolák nappali tagozatain tanulók 75 százaléka, mintegy 590 ezer diák, az alsó tagozatosok harmada, illetve a felsősök közül szinte mindenki részesült idegen nyelvi oktatásban. A 203 ezer nappali tagozatos gimnazista majdnem mindegyike tanult valamilyen idegen nyelvet tavalyelőtt, míg a szakközépiskolásoknál 91,5, a szakiskolásoknál pedig 77 százalék volt ez az arány, miközben a KSH kimutatása szerint a felsőoktatásban végzettek negyede nyelvvizsga hiányában nem vehette át a diplomáját.Míg az európai oktatáspolitika az Európai Tanács 2002. évi barcelonai ülésén elfogadta, hogy az iskolákban legalább két idegen nyelvet kell oktatni, addig Magyarországon a Nemzeti Alaptanterv értelmében legalább egy élő idegen nyelvet kötelező tanulnia minden diáknak a negyedik évfolyamtól a tankötelezettség végéig.

(Forrás: edupress.hu)

The post Európában sereghajtó a magyarok nyelvtudása appeared first on Helen Doron Budapest 18. kerület.

Kovács tanulmánya igazolja azt, hogy a nyelvek megkülönböztetése és a több nyelv egyidejű tanulása már azelőtt megkezdődik, hogy a gyerek egyáltalán beszélni tudna.

A kutatónő felfedezését az egész világ megismerhette, mert miután a Science közölte a tanulmányt, az Associated Press is írt a kutatásról.

Kovács Ágnes Melinda, aki az MTA Pszichológiai Kutatóintézete és a CEU Kognitív Fejlődési Központ munkatársa, Olaszországban, egy trieszti kutatóintézetben végezte a kutatást az intézetvezető, Jacques Mehler segítségével.

The post Magyar kutatónő fejti meg a kétnyelvűség titkát appeared first on Helen Doron Budapest 18. kerület.

„A Helen Doron Early English Nyelviskola programja, valamint annak megvalósítása teljes mértékben megfelel a korai nyelvfejlesztésre vonatkozó korszerű szakirodalom elveinek.

A nyelvelsajátítás elvén alapuló, tevékenység-központú, szituációkban, sok eszközzel és stresszmentesen történő nyelvfejlesztés folyik az óvodáskorú gyermekek számára, akik láthatóan élvezik a foglalkozásokat.”

1.) Nyelvelsajátításon alapuló nyelvfejlesztés

A HDEE Nyelviskola a 14 éves kor alatti gyermekek nyelvoktatásával foglalkozik. A vizsgált korcsoport nyelvfejlesztésére a Nyelviskola pedagógusai által alkalmazott módszer azon az elven alapul, amely megkülönböztet nyelvtanulást és nyelvelsajátítást. A 6-7 év alatti gyermekek esetében az idegen nyelvvel való ismerkedés és nyelvfejlesztés természetes és hatékony módja a nyelvelsajátítás, amely nem nyelvi, nyelvtani szabályok tudatos követésén, hanem természetes, mindennapi tevékenység közben nem-tudatos magatartáson alapul.

Az idegen nyelvet értelmes szituációkban, rendszeresen halló gyermek a nyelvi szabályokat inkább érzi, mint követi. Nem a nyelvi precizitást értékeli ez a hozzáállás, sokkal inkább a kockázatvállalást, a próbálkozást, találgatást. Ezzel az is együtt jár, hogy nem egy speciális, különálló terület, az idegen nyelv fejlődik csupán, hanem a nyelvi impulzuson keresztül a gyermek egész személyisége. Mivel nem hagyományos iskolai, tanórai kontextusról van szó, a gyermek nincs kitéve egyfajta megfelelési kényszernek, hiszen fejlődését, eredményességét nem mérik osztályzatokkal. A hibajavítás is pozitív, kudarcélményt nem okozó módon történik a foglalkozásokon, csakúgy, mint abban a szituációban, amelyben a gyermek az első nyelvét elsajátítja. Az idegen nyelvvel való kapcsolat nem ’produktum-orientált’, nem kell adott időre számot adni az előmenetelről. Az idegen nyelvvel való foglalkozás, mint folyamat van jelen a gyermek életében.

2.) Tevékenység-alapú tanulás

A látott foglalkozásokon a korai nyelvelsajátítás egy másik alapelve, nevezetesen az, hogy a nyelvelsajátítás élvezetes tevékenység közben kell hogy történjék, szintén jelen volt. A kisgyermek számára elsősorban a játék, a mozgás, az éneklés, illetve e tevékenységek összekapcsolása jelent örömet. Ez az örömszerzés azonban nem öncélú: a gyermeki tanulásban elsőrendű szerepe van a tevékenységnek. Azt is mondhatjuk, hogy a gyermek nem azt csinálja, amit megtanult, hanem épp ellenkezőleg: azt tanulja meg, amit már csinált. A korai nyelvfejlesztésben éppen ezért hasznosak a mozgással összekötött tevékenységek, versenyek, állatok mozgásának utánzása, ritmikus mozgások, tánc, vagy körjátékok. A tevékenységek végzésére buzdító tanári utasítás azért is hasznos ebben az életkorban, illetve a nyelvvel való ismerkedés korai szakaszában, mert ad elegendő időt a produktív nyelvhasználat megjelenéséig is a receptív (a hallás utáni megértést segítő) készségek kialakulására. A gyermekkel foglalkozó pedagógus azonnal képet kap arról, hogy a gyermek megértette-e, vagy sem, amit hallott, hiszen mozdulataival fizikai választ ad. Ennek a fázisnak a neve a szakirodalomban: teljes testi válasz (Total Physical Response).

3.) A gyermek, mint értelem-teremtő

A gyermek ’értelemteremtő’ képességére alapoznak a HDEE pedagógusai, amikor arra számítanak, hogy a célnyelven adott utasításaikat, kéréseiket, tevékenységre való buzdításaikat a gyermekek örömmel teljesítik, mert megértik. Az idegen nyelv a gyermekhez, a tizenévesektől vagy a felnőttektől eltérően, nem kizárólag verbális úton, az egyes szavak megértése útján jut el. Az egyes szavak értelmének megalkotásában a gyermek számára nagy segítséget jelentenek a szituációk, cselekvések, az érzékelés, a vizuális és auditív szemléltetés, a pedagógus mimikája, gesztusai, amelyek a kommunikáció nem verbális eszközei.

4.) Az érzékelés, mint a gyermeki tanulás egyik módja

A kisgyermekek, mivel fogalmi gondolkodásuk nem olyan fejlett, mint a tizenéveseké vagy a felnőtteké, másféle módon, például érzékszerveik segítségével próbálják megismerni a körülöttük lévő világot, és értelmezni annak jelenségeit. Ezért fontos, hogy módjuk legyen sokfajta eszközzel, tárggyal kapcsolatba kerülniük tevékenység közben. Erre szolgálnak a különböző játék és sporteszközök, labdák, színes játékszerek, játékállatok. A látás és tapintás útján szerzett ismereteket jól egészítik ki a hallás útján szerzett ismeretek, amelyek, mivel idegen nyelvről van szó, elsődlegesek a helyes nyelvi modell, a nyelv hangzásának, intonációjának elsajátítása szempontjából. Ezen kívül a gyermekversek, mondókák, dalok ritmikája, rímei, hangzása, illetve a hallgatásukhoz kapcsolódó mozgásos tevékenységek (mozgásos érzékelés) a gyermeknek kellemes érzést jelent. A látott foglalkozásokon az érzékelés útján történő megismerésnek számos példáját láttam.

5.) A motiváció szerepe

A kisgyermek az idegen nyelv iránt akkor fog érdeklődni, ha az azzal való foglalkozás kellemes légkörben, stresszmentesen, örömteli, játékos tevékenységek formájában történik. A kisgyermekek nyelvtanárának az eszköztárában olyan tevékenységek kell, hogy szerepeljenek, amelyek ezeknek a kritériumoknak megfelelnek. A dicséret, a buzdítás, a mosoly a pedagógus mindennapi eszköze. A nem teljesen hibátlan nyelvi megnyilvánulások közvetlen javítása, memorizáltatása helyett a tanár a helyes nyelvi alakot ismétli, így a gyermeknek módjában van azt megjegyezni és rögzíteni. A kisgyermeket tanító pedagógus feladata semmiképpen sem a teljesítmény értékelése, és az elmarasztalás, hanem a pozitív attitűd kialakítására törekvés, amely a későbbi, iskolai nyelvtanulás során is a gyermekkel marad. A HDEE pedagógusai tisztában vannak ezzel a szereppel.

Összegzés:

A program óráinak meglátogatása, illetve a programban részt vevő szakemberekkel, kollégákkal történt megbeszélés során az a véleményem alakult ki, hogy a Helen Doron Early English Nyelviskola programja, valamint annak megvalósítása teljes mértékben megfelel a korai nyelvfejlesztésre vonatkozó korszerű szakirodalom elveinek. A nyelvelsajátítás elvén alapuló, tevékenység-központú, szituációkban, sok eszközzel és stresszmentesen történő nyelvfejlesztés folyik az óvodáskorú gyermekek számára, akik láthatóan élvezik a foglalkozásokat. Semmi olyan tevékenységet nem láttam, amely a kisgyermek fejlődésére nézve káros lenne, hiszen nem tudatos tanulásról van szó.

Budapest, 2009. február 19.

The post Nyelvpedagógiai szakvélemény a Helen Doron Early English Nyelviskola programjáról appeared first on Helen Doron Budapest 18. kerület.

„…Az agykutatás mai állása szerint az agy a pubertáskor végéig fejlődik. Eddigre alakul ki az a rendkívül finoman szőtt háló, ami a neuronok összekapcsolódása révén jön létre. Ennek a hálónak a strukturáltsága határozza meg elsődlegesen szellemi potenciálunkat. A pubertáskor után a tanulás elsősorban a meglévő szinapszisok működtetését jelenti, új idegi kapcsolódások ritkábban jönnek létre. Minél később szerzünk meg tehát egy bizonyos tudást, az annál nehezebben rögzül az emlékezetünkben. Ebből az következik, hogy az alapvető kultúrtechnikákat, így az idegen nyelveket is, lehetőleg minél fiatalabb korban kell megismertetni a gyermekekkel.

Ez annál is inkább indokolt, mivel kisgyermekkorban az idegen nyelv tanulása nagymértékben a természetes nyelvelsajátítás folyamataira épül. Mivel ebben az életkorban az anyanyelv elsajátítása még nem zárult le véglegesen, a gyermek mindazt a könnyedséget és magától értetődőséget, amivel anyanyelvi kompetenciái fejlesztésén munkálkodik, átviszi az idegen nyelvre is. Később aztán, amikor az anyanyelvi oktatás keretében egyre tudatosabban foglalkozik a nyelvvel, ezt a tudatosságot felhasználja az idegen nyelv elsajátítására, ami viszont visszahat az anyanyelv elsajátításának folyamatára. Így a két nyelv, az anyanyelv és az idegen nyelv elsajátítása állandó kölcsönhatásban, egymást gazdagítva történik. Az egyik legfrissebb kutatás, az OECD „Tanulás tudománya és az agykutatás” című projektjének egyik deklarált célja a kisgyermekkori tanulás sajátosságainak feltárása, s ezen belül is elsősorban annak tisztázása, hogy tartható-e az az elmélet, miszerint léteznek un. „fogékony életszakaszok”, amikor az egyén bizonyos ismereteket, készségeket, jártasságokat hatékonyabban sajátít el, mint más életszakaszokban.

Az első eredményekről 2000-ben számoltak be. Az idegen nyelv korai kezdése szempontjából különösen releváns az a megállapítás, miszerint minél korábban kezdi el valaki egy idegen nyelv tanulását, annál könnyebben képes elsajátítani az adott nyelv nyelvtanát. Az elsajátítás hatékonysága nem függ az életkortól, de a ráfordított energia mennyisége kb. 13 éves kor után jelentősen megnövekszik. A nyelv nem egy agyi területhez, hanem szerte az agyban különböző neurológiai eseményekhez kötött folyamat. A nyelvtan elsajátítása során az első nyelv esetében a bal agyfélteke frontális területe lép működésbe. A második idegen nyelvnél ez esetben mindkét agyfélteke aktivizálódik. Minél idősebb a nyelvet elsajátító egyén, annál nagyobb aktivitást mutat az agy a nyelvtan elsajátítása során. Márpedig a nagyobb aktivitás jellemzően arra utal, hogy az agy egy feladatot nehezebben tud ellátni.”

Ez természetesen nem azt jelenti, hogy a kisgyermeknek minél gyorsabban tételesen meg kell tanítanunk az idegen nyelv nyelvtanát. A tanítás tartalmairól és módszereiről vallott nézeteinket ez a felfedezés nem érinti. Oktatáspolitikai szempontból azonban annál nagyobb a jelentősége.

Ellentmondó eredmények híján változatlanul fontos érv a korai kezdés mellett a fogékony szakasz létezése auditív területen is. Egy 1998-as, az Európai Bizottságnak átadott kutatási beszámoló szerint a korai kezdés kimutathatóan jótékony hatással van a kiejtésre, az intonációra, a közlések hosszára és a kommunikációs stratégiák alkalmazására. Persze, a sikeres nyelvelsajátításban a korai életszakaszban nagy szerepet játszanak a nyelvek és a nyelvtanulás iránti fogékonyság mellett más korosztályi jellemzők is, így például a kíváncsiság, a tudásszomj, a kommunikációs igény, az utánzási készség és képesség stb. Egy osztrák kutatócsoport hosszú távú megfigyelései azt mutatják, hogy mindezeken túl a hatékony nyelvelsajátítás fontos feltétele a minőségileg és mennyiségileg optimális input.

A korai nyelvoktatás kívánatos céljai, tartalmai és módszerei

Mindazok alapján, amit a fentiekben a korai nyelvoktatással kapcsolatosan megállapítottunk, egyértelműen meghatározhatók annak szükséges és lehetséges céljai, majd a célokkal szoros összefüggésben annak tartalmai és módszerei.

Célok:

Az idegen nyelv tanításának-tanulásának célkitűzései három dimenzióban határozhatók meg:

• a tanulók idegen nyelvi kommunikatív kompetenciájának, azaz használható nyelvtudásának megalapozása és fejlesztése;
• a tanulók inter- és multikulturális nevelése;
• a tanulók önálló nyelvtanulóvá nevelése.

A korai nyelvoktatás a maga speciális lehetőségei révén mindhárom területen hatékonyan hozzájárul e célkitűzések eléréséhez, amennyiben …

• … bővíti azoknak a lehetőségeknek a sorát, melyek révén a tanulók már ebben a korai életszakaszban megkezdhetik a felkészülést megváltozott és állandóan változó világunkra. Ez a változás számos más tényező mellett abban a folyamatban ölt testet, amelynek során a multikulturális (sok-kultúrájú) és multilingvális (soknyelvű) valóság, mely gazdagítja életünket, de egyben új kihívásokat is jelent, egyre növekvő mértékben mindennapjaink részévé válik. Minél előbb kezdi meg az iskola az idegen nyelvvel – és ezáltal egy idegen kultúrával – való találkozás révén kiépíteni a tanulóban azt a tudatot, hogy az idegenséget, a másságot olyan magától értetődő jelenségnek fogadják el, amivel meg kell és meg lehet tanulni együtt élni, annál nagyobb az esélye annak, hogy hosszú távon sikerül kialakítani a tanulókban az idegenséggel, a mássággal szembeni alapvetően pozitív beállítottságot. A tanulók kisiskolás korban lényegesen nyitottabbak az idegenség irányában, mint bármikor a későbbiek során. Nem fenyegetést látnak benne, hanem olyasvalamit, ami felkelti érdeklődésüket, kíváncsivá teszi őket. Ösztönösen megpróbálják felderíteni mindazt, ami az idegenben a jól ismerthez képest hasonló vagy éppen egészen más. Az idegen nyelvvel való foglalkozás során tehát differenciálódik a világról alkotott képük és fokozatosan megtanulják saját világukat tágabb összefüggésekben és tudatosabban látni.
• … felkelti a tanulókban a nyelv illetve a nyelvek iránti érdeklődést és kifejleszti bennük azt az érzést, miszerint a nyelvvel / a nyelvekkel való foglalkozás öröm. A korai nyelvoktatás a legtöbb tanuló számára első ízben teszi lehetővé, hogy a nyelv eszközével felfedezzen egy másik, a saját világától különböző, addig ismeretlen világot. Ezért tehát különösen alkalmas arra, hogy felébressze és táplálja a tanulók érdeklődését az új iránt, fokozza tanulási kedvüket.
• … megalapozza és fejleszti a tanulók idegen nyelvi ismereteit és lehetőséget nyújt nekik a nyelvvel való foglalkozás során a nyelvnek, mint a kommunikáció eszközének a kipróbálására és alkalmazására.
• … lehetőséget ad a tanulóknak, hogy miközben megtapasztalják az idegen nyelvi kommunikációban rejlő lehetőségeket, megtanulják tudatosabban szemlélni és használni saját anyanyelvüket.
• … megismerteti a tanulókat az alapvető tantárgy-specifikus és tantárgyakat átfogó stratégiával és technikával, melyek segítik őket abban, hogy egyre önállóbban dolgozzanak és ezáltal egyre nagyobb mértékben vállaljanak felelősséget saját tanulási folyamatukért.
• … hozzájárul a gyermek személyiségének sokoldalú fejlődéséhez, ösztönzi emocionális, kreatív, szociális, kognitív és speciálisan nyelvi képességeinek alakulását.

  A korai nyelvoktatás célja tehát messze nem az, hogy már kisgyermekkorban megtanítsuk azt, amit más esetben a felsőbb évfolyamokon tennénk. A „mennyiségi” célok (tételes nyelvtudás) mellett illetve részben helyett kiemelkedően fontosak a „minőségi” célok (a nyelv eszközével történő nevelés), ami természetesen nem jelent(het)i azt, hogy a gyermekek mérhető nyelvtudása csak indokolatlanul lassan vagy egyáltalán nem fejlődik.

Tartalmak

A korszerű idegennyelv-oktatásban, így a korai nyelvoktatásban sem a megtanulandó nyelvi / nyelvtani jelenségek meghatározott köréből indulunk ki, nem ezekhez keresünk illetve „gyártunk” megfelelő tartalmakat, hanem olyan témákat és a témákhoz olyan anyagokat választunk ki, melyek egyrészt összhangban állnak a tanulóknak a világról szerzett ismereteivel, tapasztalataival, érdeklődésével, kommunikatív szükségleteivel, másrészt a lehetőségekhez mérten árnyaltan mutatják be a célnyelvi országokban élő emberek, közülük is elsősorban a hasonló korú gyermekek életét. Alapvetően tehát nem arról van szó, hogy a tanulók minimális idegen nyelvi kompetenciájára való tekintettel a világot leegyszerűsített formában mutatjuk be nekik. Úgy kell kialakítani a tanítás-tanulás folyamatát, hogy a tanulóknak lehetősége nyíljon egyszerű tartalmakon keresztül megtapasztalni a számukra releváns valóság komplexitását. Ez egyben azt is jelenti, hogy nem elégedhetünk meg azzal, hogy az idegen nyelv eszközével „újra teremtjük” az anyanyelvi világot, amennyiben a korábban már az anyanyelven megszerzett ismereteket egyszerűen átültetjük az idegen nyelv közegébe.

Sokkal inkább az a feladatunk, hogy az új nyelv segítségével új tartalmakat sajátíthassanak el a tanulók, ahol az új tartalom azt is jelentheti, hogy a látszólag ismert világ hirtelen „elidegenedve” jelenik meg előttünk, vagyis a már jól ismertre kívülről, az idegen szemével tekintünk, mintegy újra felfedezzük azt.

Olyan szövegekkel és munkaformákkal kell dolgoznunk, melyek felkeltik a tanulók kíváncsiságát, elgondolkodtatják vagy éppen megnevettetik őket, lehetőséget nyújtanak nekik arra, hogy szabadon szárnyalhasson a fantáziájuk, kibontakozhasson a kreativitásuk.

Az évek során, annak nyomán, ahogy a tanulók fejlődésük lépcsőfokain a világot minduntalan másképp tapasztalják meg, bizonyos témaköröket újra és újra feldolgozhatunk, miközben a tanulók diszpozícióinak megfelelően bővítjük, módosítjuk őket, újabb és újabb tartalmakat kapcsolunk hozzájuk, hogy ezáltal egyre komplexebb formákat öltsenek. Ez természetesen azt is jelenti, hogy a szavak és struktúrák körét az idők során szisztematikusan egyre tovább bővítjük, valamint eszközöket adunk a tanulók kezébe, hogy ezt mindinkább önállóan maguk is megtehessék.

A témakörök kiválasztása és elrendezése során célszerű lazán és sok szabadon kitölthető időkerettel tervezni, hogy az egyes témákat a tanulók érdeklődése szerint ki lehessen bővíteni és legyen mód esetleg általuk javasolt további tartalmak feldolgozására is. Helyes, ha már ebben a korai életszakaszban bevonjuk a tanulókat a tanulás tartalmainak megválasztásába. Ezáltal elkerülhetővé válik, de legalábbis csökken annak a veszélye, hogy a tanítás a gyermeki világ köréből kimozduljon a gyermekek számára csak korlátozottan releváns felnőtt világ irányába illetve hogy tanításunk a gyermekek világa helyett a felnőtteknek az erről a világról alkotott elképzeléseit tükrözze vissza. A jól megválasztott tartalom, a megfelelő téma minden más tényezőnél alkalmasabb arra, hogy tartósan motiválja a tanulókat.

Módszerek

A korai idegennyelv-oktatás céljai és tartalmai mellett annak módszerei is szoros összefüggésben alakulnak a tanulók életkori sajátosságaival, s az ezek tükrében változó készségeivel, képességeivel, érdeklődésével, igényeivel stb. Mindazonáltal nem felejthetjük el, hogy az életkori sajátosságok csak átlagos viszonyítási alapot jelentenek. A gyermekek fejlődése minden területen nagy egyéni különbségekkel zajlik, azaz az életkori jellemzőket rendkívül széles variációs lehetőségekkel színezik az individuális sajátosságok.

A korai nyelvoktatás kiemelt fejlesztési területei a beszédértés és a beszéd. A tanítás-tanulás folyamatát úgy kell kialakítani, hogy a tanulók a nyelvet értelmes, logikusan egymásra épülő tevékenységek sorozata által sajátíthassák el. A módszerek révén lehetőséget kell adni nekik arra, hogy személyiségük egészével és lehetőleg minél több érzékszervükkel vegyenek részt a nyelvelsajátítási folyamatban, s ezáltal úgy tanulhassanak, ahogy az az emberi agy számára általában, és az ő saját tanulótípusuknak speciálisan a leginkább megfelelő. Meg kell találni a módját annak, hogy minél gyakrabban játékos formában dolgozhassanak, de óvakodni kell a játékosság elvének eltúlzásától. Törekedni kell arra, hogy a tanulók a megismert nyelvi elemeket egyre nagyobb mértékben spontán módon és rugalmasan tudják alkalmazni. Ugyanakkor el kell fogadni, hogy nem minden tanuló szólal meg egyformán szívesen illetve egyformán hamar. A gátlásos, bátortalan tanulót semmiképp sem szabad beszédre kényszeríteni, ki kell várni, amíg lehetőleg magától megszólal.

Az olvasás és az írás tekintetében az idegen nyelv területén tanácsos megvárni, amíg az igény a gyermekek részéről egyértelműen jelentkezik. Ahhoz, hogy a gyermekek szívesen olvassanak és írjanak idegen nyelven, meg kell tapasztalniuk annak hasznát egyéni tanulási folyamatukban. Látniuk kell, hogy az olvasás és az írás segíti őket kommunikációs készségeik fejlesztésében és kulcsot ad a kezükbe bizonyos számukra érdekes, izgalmas tartalmak (pl. célnyelvi gyermekirodalom) felfedezéséhez.

A szókincset és a nyelvtant minden esetben értelmes összefüggésekbe ágyazva kell bevezetni és lehetőség szerint úgy is kell gyakoroltatni. A korai nyelvoktatásban nincs szükség a nyelvtan rendszerbe foglalt tanítására. Elegendő, ha a gyermekek utánzás révén sajátítják el az alapvető nyelvtani szerkezeteket. Később, abban a mértékben, ahogy fejlődik analitikus gondolkodásuk, fokról fokra rá lehet vezetni őket az összefüggések megfigyelésére, a szabályszerűségek felfedezésére és a tudatos nyelvi reflexióra.

Tanárnak és tanulónak egyaránt tisztában kell lenni azzal, hogy a hibák természetes velejárói a tanulási folyamatnak. Azt mutatják meg, hogy mi az, amit a tanuló még nem ismer, nem ért vagy nem gyakorolt elegendő mértékben. A tanulóknak minél több lehetőséget kell kapni arra, hogy negatív következmények nélkül kísérletezhessenek a nyelvvel, a használat során önmaguk fedezzék fel a saját hibáikat és küszöböljék ki azokat, s ezáltal egyre nagyobb biztonsággal legyenek képesek az idegen nyelvet a kommunikáció eszközeként alkalmazni. A tanulás sikerességének életkorilag megfelelő formában történő mérése és értékelése helyénvaló és többnyire maguk a tanulók is igénylik azt. A teljesítmények osztályzatokkal történő értékelésére azonban ebben a korai szakaszban nincs szükség. Osztályzatok helyett szerencsésebb a verbális értékelést alkalmazni, ami árnyaltabb formában teszi lehetővé a visszajelzést és tágabb kereteket biztosít a gyermekek individuális fejlődésének figyelembe vételére.

A teljesítménymérés során már a kezdetektől fogva tanácsos minél több olyan mérési formát alkalmazni, amely módot ad a tanulóknak arra, hogy teljesítményüket önmaguk mérjék. Hosszútávon bizonyára ösztönzőleg fog hatni az önértékelési kompetencia fejlesztésére az Európai Nyelvtanulási Napló (portfolió) kisgyermekek számára kidolgozott változata.

A tanítás és tanulás módszereit minden esetben úgy kell megválasztani, hogy a tanulók örömüket leljék a nyelvben és annak elsajátításában. Szeressék azt, amit tanulnak és azt is, ahogyan ezt teszik. Ahhoz, hogy a tanulók aktívan részt vegyenek a munkában és élvezettel dolgozzanak, olyan légkört kell kialakítani, ahol a jókedv és az öröm dominálnak, s ahol minden tanulónak lehetősége van arra, hogy sikerélményre tegyen szert.

A korai nyelvoktatás szükséges feltételei

A fentiek során többször, különféle összefüggésben említésre került már, hogy a korai nyelvoktatás akkor lehet eredményes, ha teljesülnek bizonyos „minimális”, „kedvező”, “meghatározott” feltételek. Az alábbiakban ezeket a feltételeket írjuk le:

Személyi feltételek

Kisiskoláskorú gyermekeket jól képzett szakembereknek kell tanítani, akik megfelelnek az alábbi elvárásoknak:

• magas szintű nyelvismeret, példaértékű nyelvhasználat, különös tekintettel a gyermeknyelvre;
• széleskörű ismeretek a célnyelvi kultúráról, különös tekintettel annak a kisgyermekkori nyelvoktatás szempontjából releváns vonatkozásaira;
• érvényes és aktuális ismeretek a szak- és a társtudományok területén;
• készség és képesség a rendelkezésére álló (tan)anyagok elemzésére, adaptálására, didaktizálására;
• készség és képesség a nyelvoktatásban (is) az osztályon / tanulócsoporton belüli differenciálás megvalósítására;
• készség és képesség osztálytermi kutatások megvalósítására;
• igény a folyamatos önképzésre. …”

The post Korai nyelvoktatás a magyar oktatási intézményekben appeared first on Helen Doron Budapest 18. kerület.

Judy Willis
Agyi területeteken végzett kutatások szerint, amikor a tanulás öröme elszáll, a tanulás maga is véget ér.

A legtöbb gyermek alig várja az óvodát, és boldog izgatottsággal néz az iskolás évek elé. Az óvódás és kisiskolás gyerekek körében még igen gyakori, hogy óriási lelkesedéssel számolnak be mindarról, amit tanultak. Sajnos, az oktatásban ma domináns ismétléseken és sztenderdizált teszteken alapuló oktatás könnyen elveszi a gyerekek kedvét a tanulástól.

Mivel a törvényhozók számára a teszteredmények folyamatos javítása az elsődleges szempont, az oktatási törvények megalkotói gyakran azt a hibás következtetést vonják le, hogy a csoportosan dolgozó, nevetgélő, művészetek, zene vagy tánc terén kreatív diákok nem sajátítanak el valódi elméleti ismereteket. Ennek eredményeként a tanárok gyakran úgy érzik minden áron fegyelmezett légkört kell teremteniük a tanórákon. A gyerekeket tehát szigorúan sorba ültetik, arccal a tábla felé, s elvárják, hogy tankönyveik a megfelelő pillanatban a megfelelő oldalon legyenek nyitva.

Előnyös tanítási módszerek támogatása neurológiai ismeretekkel?

Az igazság az, hogy amikor száműzzük a tanteremből az öröm és a biztonság kellemes érzéseit, egyben a hatékony információ-feldolgozást és a megtanultak hosszú távú emlékezetben való tárolását is megnehezítjük diákjaink számára. Ahelyett, hogy örömüket lelnék a tanulásban unottá, idegessé válnak; így persze legkevésbé sem tudjuk lekötni a figyelmüket. Egy idő után a kezdeti boldog izgatottság a feledés homályába merül és a tanulóknak már csupán rossz érzéseik támadnak az iskola szó hallatán.

Jómagam neurológusként és tanárként egyaránt tapasztalhattam, milyen fontos szerepe van az örömnek a tanórákon. Neurológiai képalkotó eljárásokkal végzett kutatások, és az agyi neurotranszmitterek szintjének vizsgálata egyaránt kimutatta, hogy a diákok órán való jó közérzete hatással lehet az információátvitelre, illetve az információ agyban való tárolására (Thanos et al., 1999). Amikor a tanulók motiváltak, stesszmentes környezetben tanulnak és elmerülnek abban, amit csinálnak az őket érő információk szabadon átáramlanak az amygdalán s így a kogníció magasabb szintjeit érik el. Ilyen esetben több neurológiai szintű összeköttetés jön létre az agyban, az információ tehát mélyebben rögzül és a tanulónak akár ’aha’ élményben is része lehet. Az ilyen jellegű élmények azonban közel sem a csöndes, rendkívül fegyelmezett tanórák résztvevőire, sokkal inkább a mozgalmas tanórák részeseire jellemzőek.

Agyi mechanizmusokon alapuló kutatások

Egy, a neurológiai képalkotó eljárások illetve a neuro-kemikáliák használatán alapuló kutatás eredményei egy olyan oktatási modell használatát támasztják alá, melyben a stressz és a szorongás jelenléte kevéssé jellemző (Chugani, 1998; Pawlak, Magarinos, Melchor, McEwan, & Strickland, 2003). E kutatás szerint akkor következik be hatékony, magas szintű ismeretelsajátítás, amikor a gyermekek tanórai tapasztalatai pozitívak, érdeklődési körükhöz, mindennapi életükhöz és élményeikhez kapcsolódóak.

Számos tanulásteoretikus (Dulay & Burt, 1977; Krashen, 1982) szerint a megtanultakat akkor őrizzük meg hosszú ideig a memóriában, ha azokhoz erős pozitív érzelmek társulnak. A kognitív pszichológia terén végzett kutatások klinikai bizonyítékkal szolgálnak arról, hogy a stressz, az unalom, a zavarodottság, az alacsony motivációs szint illetve a szorongás önmagában (vagy rosszabb esetben együttesen) megakadályozza a hatékony tanulást (Christianson, 1992).

A neurológiai képalkotó eljárásokkal és az agyban jelenlévő speciális kemikáliák (az ún. neurotranszmitterek) szintjét vizsgáló kutatások segítségével könnyen érthetővé válik, mi is történik az agyban a feszültséggel teli érzelmi állapotok során. A vér glukóz vagy oxigénhasználatát mérve a PET (pozitron emissziós topográfia) és az fMRI (funkcionális mágneses rezonancia) képekről leolvasható, hogy az agy mely területei mutatnak nagyobb aktivitást. Ezek a képek arról tanúskodnak, hogy a feszültséggel teli körülmények esetén az információ nem jut el a memóriarögzítésért és tárolásért felelős agyterületekre. Más szóval, amikor a stressz aktiválja az agy érzelmi szűrőit, az információ magasabb kognícióért felelős agyi területek felé áramlása korlátozottá válik, és így a tanulási folyamat megakad.

A biztonság szigete, az ideális érzelmi légkör megtervezése

Mint azt a fentiek is bizonyítják, a tanterem könnyen válhat a biztonság szigetévé, ahol a tárgyi tudáshoz szükséges információkon túl a diákok lehetőséget kaphatnak arra, hogy örömteli, támogató légkörben sajátítsák el a tananyagot. Amennyiben a tanár erőfeszítéseket tesz a tanóra feszült légkörének oldására, a pozitív hangulat megteremtésére a diákok érzelmi rugalmasságára, a diákok ennek köszönhetően mélyebb tudásra tehetnek szert. Mindezt tudományosan, az agyi képalkotó eljárásokkal végzett kutatások eredményei is alátámasztják.
Nem létezik olyan agyi képalkotó eljárással vagy az agyhullámokat vizsgáló módszerrel folytatott kutatás melynek eredményei szerint a tanulás során fellépő örömérzet, vagy a mozgalmas tanórákra jellemző hangoskodás negatív hatással volna a tanulásra. Mégis, napjainkban egyes iskolák hallgatólagos parancsot adnak ki a tanórák ’fegyelmezetlensége’ ellen. Most, hogy a tudomány képes a stressz, és a szorongás tanulásra gyakorolt negatív hatásait bizonyítani, a tanárok talán magabiztosabban hangoztatják majd a diákok lelkesedésének fontosságát.

A tanároknak meg kell tanulni egyszerre feszültségmentessé, és a megfelelő agyi stimulációhoz szükséges kihívásokban bővelkedővé, újdonságokkal telivé tenni a tanórákat!!!

A cikk az alábbi linken található The Neuroscience of Joyful Education,Judy Willis

Judy Willis (www.RADTeach.com) neurológusként tevékenykedett 20 éven keresztül; jelenleg a Santa Barbara Középiskolában tanít. Szerzője az alábbi műveknek: Research-Based Strategies to Ignite Student Learning: Insights from a Neurologist/Classroom Teacher (ASCD, 2006; ) illetve a Brain-Friendly Strategies for the Inclusion Classroom (ASCD, 2007;)-nak.

The post Tudtad, hogy az iskolai tanulás annál hatékonyabban és eredményesebben megy végbe minél több öröm társul hozzá? appeared first on Helen Doron Budapest 18. kerület.