HELEN DORON BLOG

Hú, de hamar elment ez a nyár! Remélem mindenkinek hozott annyit, amennyit áprilisba megálmodott, és remélhetőleg mindenki kipihente magát a következő évre, mert nem lesz rövid jövő júniusig!

Ha már kezdesz visszazökkenni a rendes kerékvágásba, ha épp Budapesten vagy a hétvégén, ha gyermeked van, vagy csak várod, akkor hadd ajánljak a figyelmedbe egy programot, amin garantáltan jól érzi majd magát az egész család! A Pozsonyi Piknik nevű rendezvény, a XIII. kerületben immár második alkalommal kerül megrendezésre, és idén mis is képviseltetjük magunkat, azt hiszem, nyugodtan mondhatom, nem is akárhogyan!

Már hetek óta készülünk a nagy eseményre: tervezgetünk, vázlatokat készítettünk, összedugtuk a fejünket, CD-ket rendeltünk, játékokat készítettünk, hogy mindenki, aki eljön hozzánk vidáman, ötletekkel és élményekkel gazdagon mehessen haza!

Ennek része volt az előző bejegyzésben látható, elkészült CD-k sokasága is, amit ti vihettek haza, a Pozsonyi Piknik keretében teljesen ingyen! A CD-k Helen Doron 25 év alatt összegyűjtött legjobb gyerekdalait tartalmazzák, vidám időtöltést nyújtva a gyerekeknek, és ez még nem minden!

Ha eljöttök, a CD-k mellé további ajándékokat is adunk, hiszen tudjuk egy igazi búcsú csak búcsúfiával maradhat igazán emlékezetes!:)

Mit kell tenned, hogy megkaphasd az I N G Y E N E S   CD-t, és az

I N G Y E N E S    A J Á N D É K okat?

1. Szedd össze a csemetéket szombaton (20100828),

2. Adj egy inget a férjedre, és

3. Gyertek el a Pozsonyi Piknik egész napos rendezvényeire a Szent István Park és a Pozsonyi út környékére!

4. Gyertek el a standunkra az ajándékokért és az I N G Y E N E S   CD-ért!

A belépés ingyenes, Szeretettel várunk!

Megjöttek a CD-k, a héten írok róla. Figyelj!

Még tavasszal volt egy pályázatunk a nyelvsulinkhoz közel eső oviknak és bölcsiknek, amelynek keretében arra voltunk kíváncsiak, kik azok az intézmények, akik egy nemes cél érdekében a legtöbb szülőt tudják aktivizálni.

Egyszerűen támogató aláírásokat kellett gyűjteni a szülőktől, és a legtöbb aláírást gyűjtő ovi/bölcsit megajándékozzuk egy bohócműsorral. Több intézmény is pályázott, de végül nagyon szoros eredménnyel a Terézvárosi Önkormányzat 3. számú Bölcsődéje gyűjtötte a legtöbbet.

A bohócműsor múlt héten szerdán volt 2010. július 21-én, amikor az apró csöppségek elballagtak a bölcsiből. A bohóc meghívta még Kangit is, Helen Doron állati barátját, aki néhány lufival ajándékozta meg a jelen levő gyerkőcöket. Itt van néhány kép a buliról.

Ősszel is szeretnénk meglepni a területünkön élő csöppségeket. Te mit gondolsz, mi lenne az a rendezvény, amire elvinnéd gyermekedet?

Kommentáld a bejegyzést! >>

Az utcán sétálva egy üzletből kilépő család mellett vitt az utunk. Csinos anyuka, két pici gyerek, a nagyobbik talán 3 a kisebbik 2 éves. Egyszerű kis bolt volt, a kirakata telis-tele gyerekmintás tapétákkal, és mint kiderült, valószínűleg épp ezért tértek be: tapétát néztek a gyerekszobába. Ez derült ki az elcsípett igen rövid beszélgetésből, amely körülbelül így hangzott:

- Igen kicsim? Akkor ne menjünk el másik boltba, menjünk vissza, és jó lesz ez a tapéta?- fordult az anyuka a kirakatra tapadt 3 éves kislányához.

Továbbsétáltunk és nekem mosolyognom kellett. Vajon milyen választ várt ez az anyuka egy ilyen kérdésre egy 3 éves kislánytól? - “Nem, anya, menjünk át a másik boltba, és nézzük meg, hogy ott lehet-e jobb feltételekkel, olcsóbban szép tapétát kapni!”

Aztán, ahogy sétáltunk tovább, jutott eszembe, milyen komoly párhuzam van a Helen Doronos órák és a tapétavásárlás között. Volt pár szülő, nem mondom, hogy sok, de azért volt pár, akik azért hagyták abba az angolt, mert a gyereknek nem volt kedve járni. Ugyanaz a szitu. OK, ha a gyereknek nem komfortos a dolog, ha nem tud beileszkedni egy csoportba, ha látványosan nem érzi jól magát, akkor én is azt mondom, ne járjon, mert úgy nem fog velünk jönni, nem fog fejlődni, de a napi hisztit nem szabad összekeverni a rossz élményekkel! Kitartás nélkül semmiben nincs siker!

Milyen célokat tud majd elérni a gyereked, ha erőlködés nélkül ad fel egy célt, az első kanyarban, amikor nehézséggel találkozik?

A júniusi babajeles tanfolyamról már írtam egy kis beharangozót, de már ott is komolyan gondoltam, hogy erről érdemes lesz neked is többet tudnod.

Az első dolog, a férjem reakciója, aki miután találkoztunk Eleonórával és a családjával, furcsának titulálta a helyzetet. (Ő az, aki ha teheti csak este, az órák után jön be a suliba, nem az  ő világa a 6 év alatti korosztály. ) Furcsának mondta, de először nem tudta megmagyarázni miért. Aztán némi gondolkodás után az autóban rájött: nyugis volt a gyerek, és még azt is hozzátette: gyanúsan nyugis. . .

Igen, talán ez a legelső dolog, ami egy kívülálló számára először lejön: nincs hiszti, nincs nyafogás. Kommunikáció van. Néhány szóval, néhány jellel. Ha a gyereknek van valami gondja, odajön, és egyszerűen “elmondja” anyunak, apunak, mi a probléma, akik pedig mindezt megértik.  A férjem számára a csúcs azt hiszem az volt az egészben, amikor egy ilyen párbeszéd végén a gyermek nyugtázta, hogy a dolgokat megértette, és visszament játszani, hagyva, hogy tovább beszélgessünk. Mindezt 17 hónaposan, mondatokban jelelve.

Hiszen a gyerekek ugyanúgy viselkednek, mint a felnőttek, ha a bajaikról van szó: ha fáj, kommunikálják, ha kaki van kommunikálják, ha éhesek, azt is próbálják értésünkre adni. Csak ugye adott kor előtt egyszerűen képtelenek hangokat utánozni, vagy értelmesen, megfelelő módon képezni. Jelelni viszont egész kicsi koruktól képesek, és ha fejleszted ezt a  fajta kommunikáció nyelvet kettőtök között, gyönyörűen ellehettek, amíg este apa haza nem ér.

A jelelés további pozitívuma, hogy a baba hamarabb kezd el beszélni. Mivel a gyermek élvezi a kommunikációt, nemhogy nem hátráltatja a jelelés a beszéd elindulásában, hanem fordítva, egyenesen motiválva érzi magát arra, hogy egy hatékonyabb formát is megtanuljon.

A jelenlévő szülők persze megkérdezték, mennyire fárasztó, mennyire sok energia megtanítani egy gyereket jelelni? Igen, sok munkával jár, és ami talán még nagyobb nehézségnek tűnik benne, hogy következetesnek kell lenned. Nincs csak most az egyszer ez, meg csak most nem, mert akkor nem fog menni, de hát úgyis  a gyerekkel vagy egész nap!

Eleonóráék gyermeke rengeteg, 100 fölötti kifejezést ismer jelnyelven, ami azt jelenti, hogy több dolgot tud a tudomására hozni, mint egyes felnőttek. Ezekbe a legalapvetőbb dolgok, enni, inni, aludni, ugyanúgy beletartoznak, mint a már jóval elvontabb dolgok, mint a színek.

Egy kicsit demonstrálni akartam miről is van szó, úgyhogy nézzünk egy-egy példát, egy amerikai oktatótól:

Kiknek való a tanfolyam? Akik szeretnének a 2 évesnél fiatalabb gyermekükkel kommunikálni, akik nem szeretnének hosszú sírásokat hallgatni azért mert nem értik a csöppséget, és akik szeretnék szorosra fűzni a kapcsolatot a gyermekükkel. Szeptemberre terveztünk egy következő tanfolyamot, mert ez a bemutató nagyon tetszett, ha érdekelnek a részletek írj egy emailt a suliba>>

Igen, igen, a Helen Doron ismét a Kossuthon. Az elmúlt két hétben amúgy is több helyen foglalkoztak a módszerrel, de azt gondolom, ezt mindenképpen érdemes meghallgatnotok!

A szombathelyi önkormányzat már több, mint egy éve a Helen Doront választotta, hogy a város 900 ovisát angolra taníttassa, erről hallhattok egy riportot a Kossuth rádió oldalán. Ami külön jó benne, hogy nyilatkozik szülő, alpolgármester, és egy a módszert oktató óvónő is.

Klikk>> (20100710, 15.30, Magyarországról jövök)

Külön örülök, hogy a nyilatkozó óvónő ugyanazt hangsúlyozza, amit mi is, és a gyerekek is hétről hétre megélünk, hogy a módszer nem görcsöl, nem megterhelő a gyerekeknek, hanem szinte észrevétlenül tanítja meg az angol nyelv alapjait. Korrekt a riporter is, jók a kérdései, és végre valaki nem a “veszélyes korai fejlesztés” oldaláról közelíti meg a dolgot, hanem lehetőséget lát benne. Hajrá Szombathely!

A héten sok futkosós munkám volt, így jutottam le a Mamutban lévő Libribe is. Kedvelem azt a helyet, azt gondolom nagyon jól kitalálták, hogy a kétszintes könyvesboltot egy kicsit klubos jelleggel ruházták fel. Jó az elképzelés, hogy beletettek egy kávézót, hogy leülhetsz beszélgetni, olvasgatni, és nagyon jó lehetőséget kínálnak, arra, hogy teljesen megkívánj egy könyvet, így aztán majd nem tudod otthagyni,  feltétlenül meg kell vásárolnod, és már el is érték a céljukat!

Amikor elkezdtük csinálni a nyelvsulit, előttünk is, mint fontos cél jelent megy, hogy ne csak egy hely legyen a város közepén, ahová befutsz/hazafutsz, hanem legyen lehetőség egy kicsit klubos életet is élni. Kávénk még ugyan nincs, de a tea és a szörpök hasonló szereppel jelennek meg a suliban, igyekszünk folyamatosan otthonosabbá tenni a helyet, és jó látni, hogy az anyukák szívesen maradnak egy kicsit trécselni.

No, de nem ezért fogtam bejegyzésbe ma reggel, hanem azért, ami a Libriben fogadott, és nagyon elgondolkoztatott. Az üzlet felső szintjének közepén több hatalmas asztalon/posztamensen, piramis alakú gulában állnak a könyvek, és láss csodát, a rengeteg gúlából egy egész csak és kizárólag gyermekneveléssel foglalkozik! Vagy 1000 fajta könyv, csak ebben az egyetlen témában.

Hogyan nevelj, hogyan építs, hogyan fogadtasd el, hogy rombold le, stb… -könyvek sokasága. Mindezek ellenére én folyamatosan azt érzem, hogy a kisgyerekek neveltsége, gyerekszobája, kikopóban van, illetve ezt egy kicsit árnyalnám, vannak gyerekek, akik egyre jobban meg vannak nevelve, okosak, intelligensek, szófogadók és készségesek, és van egy másik csoport, akik pedig szabadosak, szertelenek, dekoncentráltak, illetlenek.

Miért van, hogy egyre több a könyv, a képzési metódus, mégis egyre kevesebb az eredmény?

A válasz valószínűleg a minőségileg nem megfelelően együtt töltött idő, azaz az a helyzet, hogy sok szülő bár együtt van a gyerekével, közben mos, főz, takarít, számítógép, stb. . . Ez pedig nem elegendő egy gyereknek. Persze láttam én már olyan anyukát, akinek a gyermeke attól függetlenül volt “No 1″, hogy anya folyamatosan úton volt és hajtott, telefonált és számítógépezett, de hidd el nekem: 100-ból 1.

A Helen Doron módszer persze nem kínál 100%-os megoldást erre. Nem is célunk, hogy helyetted neveljük meg a gyerekedet, aminek viszont biztos, hogy jó hatása van a gyerekedre, az a csapat, a csoportszellem.

Egy tanár, és egy kiscsoport, akik kell, hogy egymáshoz alkalmazkodjanak. Egyik héten könnyebben, másik héten nehezebben, viszont folyamatosan és rendszeresen együtt. Hisz a többi ember közé való jó beilleszkedés feltétele a helyes és elfogadott szociális viszonyok kialakulása.

Ez épül fel nálunk, és ezt nem fogod tudni egyetlen könyvből sem megmutatni a gyermekednek!

Elég rég nem írtam a blogba, és ezért bocsánat mindenkitől, sok dolog történt mostanában, aminek egy részéről talán majd beszámolok. Ami azonban mindenképpen említésre érdemes, arról neveztem el a posztot.

Babajelek.

Talán egy éve lehetett, hogy vettem egy könyvet a témában. Megtetszett, és mivel a BBS szemináriumunk elég sok babajeles elemet tartalmaz, lelkesen olvasgatni kezdtem. Egészen érdekes, ahogy beszélni még nem tudó gyerekekkel alakíthatsz ki egy egyedi kommunikációs formát!

Néhány hete pedig megkeresett Eleonóra, hogy ők szívesen tartanának babajeles szemináriumokat nálunk a suliban, úgyhogy némi szervezés után holnap babajeles szeminárium!

Erre sajnos már nem tudtok jelentkezni, talán a legközelebbire, remélem csupa jót tudok mesélni majd a szeminárium után, és sokan kedvet kaptok megtanulni!

“Mert minél korábban el kell kezdeni a nyelvtanulást.”

Az elmúlt egy héten rengeteg médiumban került elő a fizetős ovis szolgáltatások köre. Ezt hallottam vissza rádióból, ezt olvashattam az újságban itt>> és az interneten is itt>>. Úszás, balett, gyógytorna, és természetesen belekerült ebbe a kategóriába az angol is, bár konkrétan a Helen Doron névvel nem találkoztam sehol. A vélemények különbözőek, a szülők is teljesen másképp vélekednek, de hogy hogyan lehetne ezeket a dolgokat korrekt módon szabályozni és megoldani, azt gondolom, ez nem fog egyhamar megoldódni.

Rengeteg esetben találkozok azzal, hogy maga a szülő kéri, próbáljuk meg megoldani a Helen Doron órákat az óvoda berkein belül, hiszen, ha az angol megvan az oviban, akkor nem kell a napi (minimum) 8 óra munka után a gyerekkel a városban körözni, hogy még az angolra is odaérjenek. Ez az eset ugyan nem lehetetlen, de szigorú menetrendje van, ami a következő:

1. Beszélünk az óvónőkkel, mit lehet kezdeni a témában!

2. Az óvónő meg persze továbbküldi az embert a vezető óvónőhöz, mert maga el nem döntheti.

3. De a vezető óvónőnek is vannak felettesei, így ő is beszélgetést kezdeményez velük a témáról, és mire

4. végül döntés születne, a gyermek felnő.

Ez a rendszerben lévő tehetetlenség, hibáztatni nem hibáztatok senkit emiatt, hisz a cél a gyermekeink védelme, de könyörgöm az angoltól?

Ha az ovik eredeti rendeltetését szemléljük, vagyis, hogy a szülőket részben tehermentesítsük a gyermeknevelés nehézségei alól, és teremtsük meg számukra a lehetőséget, hogy kevesebb gonddal a nyakukban tudjanak dolgozni, akkor a rendszer nem tölti be a funkcióját.

A másik oldal az óvónőké, akiknek a céljuk, hogy a gyermekeket a legprofibb módon, lehetőleg minél kevesebb negatív ingernek kitéve vigyázzák, óvják és terelgessék. Nem, direkt nem írtam sem tanítást, sem nevelést, hiszen ma Magyarországon egy kisgyerekeket nem tanácsos sem tanítani, sem nevelni, az óvónőknek pedig sem társadalmi felhatalmazás nincs erre, sem jogi, ráadásul még a gyermekpszichológusok zöme is eltanácsolja őket az eltúlzott oktatástól. Az óvónők pedig ebből kifolyólag szinte automatikusan kikerülnek minden akadályt, ami miatt akár a szülőkkel, akár a vezetőikkel konfrontálódniuk kellene. És itt engedjétek meg hogy hozzátegyem, véleményem szerint ma Magyarországon az óvodai gondozás az egyik legjobban működő ellátórendszer!

Pénz, beszéljünk erről is. “Mert megerőltető a szülőknek” - mondják sokan. De arról miért nem beszél senki, hogy értéket is ad a szülőknek, és ami a legfontosabb a gyerekeknek. Pénzbe kerül persze, de a gyereke megtanul: úszni, balettozni, néptáncolni, nem beszélve arról, hogy problémamentes lesz a kiejtése.

Az állami rendszerek, ilyen az ovi is, egyszerűen nem arra lettek kitalálva, hogy magasabb szintű képzést adjanak egy-egy személynek, hanem arra, hogy alapszintű szolgáltatást nyújtsanak mindenkinek.  Ettől függetlenül azt gondolom, nem kellene ennyire radikálisan elzárkózni attól, ha valaki, akár pénzért magasabb szintű szolgáltatást nyújtana, pláne úgy, hogy még a szülőknek is egy kényelmesebb helyzetet teremtenének vele.

Te mit gondolsz? Tényleg ekkore probléma a fizetős szolgáltatás az ovikban?