Az előző postban egy olyan probléma felvetését olvashattátok, ami mindennaposnak azért nem mondható, de még a legjobb családban is megesik.
Örülök, hogy ennyien írtatok különböző jótanácsokat, és annak is, hogy nagyon nagyon közeli válaszokat adtatok ahhoz, amit a mi “házi” gyerekpszichológusunk megfogalmazott.
Történetesen ugyanis az egyik tanárunk gyerekpszichológus, amikor tehát a probléma felmerült nem voltam rest egyből megkérdezni a véleményét. Az ő válaszát itt olvashatjátok, remélem a sok reakció segít majd a kérdést feltevő anyukának is! Íme:
Egy esetleges megoldás:
. . . ” lehetséges, hogy magához a CD-hallgatáshoz társult valami olyan rossz élménye a picinek, ami esetleg a szülőknek egyáltalán nem nyilvánvaló. Például amikor a kocsiban hallgatták hazafelé, akkor látott egy szegény elütött kiscicát az úttesten, ami nagyon megviselte, vagy közben vitázott össze valamin az Édesanyjával, amiért büntetést kapott, ilyesmikre gondolok.
Ha a CD valami hasonlóra emlékezteti, akkor érthető, hogy miért nem hallgatja… Az ilyen okokra való tekintettel én biztosan megpróbálnám ráhagyni a dolgot egy ideig (1-2 hét), aztán megpróbálnám valami számára nagyon kellemes dologhoz kötni. Ez persze igényli a szülői erőfeszítést. Mondjuk ha az Anyuka gyümölcsevés közben maga kezdi el énekelni a gyümölcsös dalt (csak egy példa), és a felénél “elakad”, kéri a kislány segítségét, és végül beteszik a CD-t, hogy meghallgassák, jól emlékeztek-e, az már egy rávezető akció. Ha több ilyet megkísérel a szülő, természetesen nem túl rámenősen és átlátszóan, az sikerre vezethet.
Persze más okok is lehetnek a háttérben. Mindenesetre én nem erőltetném még 1-2 hétig a dolgot, de a szülő helyében személyes érdeklődést mutatnék az angolozás iránt, amiben a gyerek szakértői segítségét kérném, azaz a büszkeségét mozgósítanám vele. Ilyen módon lehet, hogy ő ajánlaná végül, hogy hallgassuk meg a CD-t. Ha a szülő türelmes, és többször beveti ezt a trükköt (persze csakis hitelesen), akkor idővel szerintem visszaszokik a manócska a CD-hallgatáshoz.
És persze a tanárnéni is motiválhatja a dolgot, akár olyan apró technikákkal, mint: “Hú, elfelejtettem, hányadik szám ez a CD-n, nem tudja valaki? De jó, hogy Te tudod, na akkor nyomd is már be nekem a magnóba, kérlek!”.
Semmiképpen nem használnék direkt rábeszélést, hagynám, hogy saját maga jöjjön rá a gyerkőc, hogy ez hasznos, jó, fontos neki. ”
Ezt a kis alrovatot valószínűleg folytatni fogom, jópárszor előkerülnek ugyanis ilyen és ehhez hasonló kérdések. Ha van kérdésed megírhatod a kommentek közé, vagy emailen, rengeteget lehet tanulni az ilyen kis “tanulmányokból”!
Sorsolás
Jaj, majd’ elfelejtettem a sorsolást!
Ehhez az egyik rokon blogon látott módszert, a random generátort használtam, íme az eredmény:

18-as bejegyzés, gratulálunk Áginak, emaileztem neki!