HELEN DORON BLOG

Ezt a videót azért teszem fel, mert annnnnyira, de annnnnnnnyira cuki! Kedvencem a kislány a végén: “Velem ne szórakozzatok!”

Talán emlékeztek, Helen Doron a nyáron Magyarországra látogatott, erről írnak (klikk>>) a múlt heti Nők Lapjában is. A cikk mellett közvetlenül ott található Vekerdy Tamás megjegyzése is, aki, hogy is mondjam, nem az a kifejezetten nagy “korai nyelvi fejlesztés-párti”. Illetve eddig nem volt, de talán most egy kicsit engedékenyebben nyilatkozik a módszerről, sőt eleneged egy olyen megjegyzést is, miszerint: “A módszert önmagában nagyszerűnek találom”. . .  .  Nagy szavak ezek egy ilyen elismert gyerekpszichológustól, de azért a gondolatmenet folytatását nem tudtam megemészteni.

Ebben az országban 20 éve mindenki majd megszakad, hogy nyugati életszínvonalra tehessünk szert, és akkor, amikor  a gyerekeinknek már megnyílna egy lehetőség, ami által közelebb léphetnek ehhez, akkor meg nem leszünk elég filozofikus nemzet?  Te mit gondolsz erről? Milyen jövőt szánsz a gyerekednek? Szavazz!

Ha az 1. kategóriát választottad, akkor tényleg lehet, hogy nem kellene erőltetni az angolt, de ha te inkább szeretnéd a svájci példát, ha szeretnéd, hogy a gyermeked közelebb legyen a svájciak 4X jobb jövedelmi állapotához, lehet, hogy nem ártana!

Források: Wikipédia, Nők Lapja

“T I S Z T E L T   C É G V E Z E T Ő,  K E D V E S   L E E N D Ő  F Ő N Ö K !

Mivel az egyetemen túl sokat kellett bulizni; a gimiben végig az érettségire készültünk; általánosban osztálykirándulni jártunk, és különben is; oviban pedig még túl kicsinek tartottak hozzá, nem sikerült megtanulnom angolul. Ezért kérem, ne első körben hívjon be interjúzni, halasszuk ezt inkább arra az időpontra, amikor a perfekt angol jelentkezők közül egy szál sem lesz alkalmas a pozícióra!

Üdvözlettel:

Egy Esetleges Beosztottja!”

A Kossuthon került elő ismét a téma: ki hány nyelven beszél, milyen szinten, és hogy alkalmas-e ez a szint a megfelelő, versenyképes munkavégzésre? A válasz természetesen nem.

Nem jegyeztem fel az adatokat, ha meghallgatod az interjút, majd csodálkozol, de azt hiszem nem is a sok százalék a lényeg, hanem az, hogy micsoda veszteséget szenvedünk el mind nemzetileg, mind országilag, mind családilag, mind egyénileg azáltal, hogy nekünk, magyaroknak hihetetlen gyér a nyelvtudásunk.

Ez a mostani beszélgetés elég csapongó volt, nem kifejezetten a gyerek-nyelvoktatásról szólt, ezért ragadtam ki ezt a fenti részt, hogy egy irányba nézzünk: a munkaadók már vagy tíz éve nem a papírt kergetik!
A férjem mióta lediplomázott a harmadik munkahelyén dolgozik, és most kapaszkodj, még senki nem látta a diplomáját, mert tényleg nem ezen múlik. Volt olyan hely, ahonnét felhívták, beköszöntek a telefonba magyarul, és megkérdezték, hogy akkor most folytathatjuk angolul?

A beszélgetés külön kitér arra, hogy a munkaadók a jelenlegi visszaesést ideálisnak érzik bizonyos minőségi cserék megejtéséhez, vagyis a kevésbé képzett, vagy kevésbé jól teljesítő kollégák lecseréléséhez. A riport végén külön kitérnek arra, hogy nem lehet megúszni az angolt még a mai negyvenes felnőtteknek sem, akkor te tényleg úgy gondolod, a gyereked megúszhatja?

>    >   >  > >>>>>>>>>>>>R E K L Á M <<<<<<<<<< <  <   <    <

A Helen Doron módszer azt kínálja, hogy a Te gyereked lehessen a minőségi ALTERNATÍVA!
Valós nyelvtudást kínálunk számára egy olyan életpillanatban, amikor egyszerűen és könnyen sajátíthatja el az angolt.

Azért érdemes most jelentkeznetek, de legalábbis az ingyenes demóórát megnéznetek, mert a legtöbb nyelviskola az év eleji beiratkozásnál kiemelkedő éves kedvezményeket biztosít, úgy ahogy mi is a Nyugati téren.
Jelentkezz egy ingyenes demóra, hogy a gyermeked ne csak tanuljon, de tudjon is angolul! Klikk>>

(Eredeti rádióbeszélgetés itt>> 2009. szeptember 8. 10.00-tól. )

10 percet vártam tegnap este a Nyugati téren, a suli előtt, késő volt, este negyed kilenc. A 10 perc várakozás alatt ketten léptek oda hozzám, de ha jobban belegondolok, csak azért nem 3-an, mert telefonálni kezdtem.

Persze mindketten iránymutatásért, ki ide, ki oda tartott a pesti éjszakában. Az első egy harmincas nő volt, ausztrál lehetett, és a Hiltont kereste (a férjem mindig azzal ugrat, hogy hobbim akcentusból, gesztusokból kitalálni valakinek a nemzetiségét. :)), a második pedig egy indiai, vagy valamelyik környékbeli országból származó srác.

Mondhat bárki bármit, hogy melyik a világon legtöbbet beszélt nyelv, azért csak angolul szóltak hozzám mindketten. Még a harmadiknak érkező francia pár is angolul szólt volna. . .

A hét elején megcsörrent a telefonom, és a vonal túlsó végén az egyik közeli bölcsi vezetője szólalt meg: szülői értekezletre invitált.

Nagyon megörültem neki, hiszen ez is a  a munkánk elismerése. Megtisztelő, hogy érdemesnek tartja a dolgot arra, hogy megmutassa a hozzájuk járó gyerekek szüleinek. Vannak persze ovik, bölcsik, akik nincsenek oda a gyerekek kicsi korban történő nyelvi fejlesztéséért, de hát, különbözőek vagyunk, és ez így szép. Istennek hála az elmúlt fél évben egyre többen keresnek meg bennünket hasonló kérésekkel, így van, ahova el sem jutunk most az ősszel.

De vissza a jelenbe: most itthon ülök, és azon töröm a fejem, mivel készülhetnék fel a jövő heti alkalomra?

Ha te ülnél ott a szülői értekezleten, mit kérdeznél tőlem? Mire lennél kíváncsi?

Kérdéseket a commentek közé várok.